Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

1. fejezet. A könyv első tíz fejezete: a kérdés körülhatárolása. Boso képviseli a kételkedőket, az értelmükkel okvetetlenkedőket és mindjárt elöljáróban a kinyilatkoztatás gyökér-kérdését teszi szóvá. „Mi a magyarázata, hogy a mindenható Istennek az emberi természet alacsony-voltát és erőtlenségét kellett magára vennie, hogy újjáteremthesse?"

17

) Majd kevéssel odább még jobban kiélezi a kérdést: „Vájjon nem sértjük-e Isten és nem illetjük-e őt gyalázattal, amikor azt mondjuk, hogy alászállott asszonyi méhbe, szűztől született^ tejjel és közönséges eledellel táplálkozva növekedett... hát nem ellenkezik-e Isten felségével, hogy fáradtságot, éhséget és szomjat, megvesszőzést, latrok között keresztet és halált szenvedett?"

1

*) Boso szerint nem elég az, hogy egyszerűen Isten irgalmasságára hivatkoznak feleletképpen, vagy azt emlegetik, hogy a véghezvitt váltság milyen szépen rendbehozza bukásunkat. Hiába látjuk, hogy Isten cselekvésének minden mozzanata milyen összhangban van egymással, pl. mint egy ember engedetlenségéből tört reánk a halál, úgy egy ember engedelmességéből nyerjük vissza az életet; vagy, amint egy ,,fának" élvezésével győzte le az ördög az embert, egy „fának" szenvedésével győzte le az ördögöt az ember. Még nyomatékosabban sürgeti Boso, hogy „az igazság észszerű alapját, a szükségességet, mutassa meg előbb Anselmus; igazolja, hogy Istennek alá kellett szállnia az emberi mélységbe és ő meg is tehette wándazt, amiről prédikálunk".

19

) Világosan felel Anselmus: az ember menthetetlen, hacsak maga a Teremtő meg nem szaba17) i, í. sch. 6, 8. 18) I, 3. Sch. 7, 25. 19) I, 4. Sch. 8, 20.