Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
tékességének és egymáshoz való viszonyának kérdésében. Ez a történeti megértés természetesen nem ment fel minket, hogy tartalmi szempontból csorbítatlanul érvényesítsük Anselmus tanításának az Írás alapján való mérlegelését. Anselmus az Isten igéjével való foglalkozást nemcsak a gyülekezeti tagok személyes hitéletében, hanem a theológiai tanulmányok rendjében is a központba állította. Az ő hatásának köszönhető, hogy a Biblia magyarázása az egész középkoron végig megtartotta vezető helyét a theológiai tanulmányokban. 273 ) Ugyanakkor a bec-i mester és apát a Szentírás megértésében és tartalmának kifejtésében korának gyermeke. Az egyházi élet gyújtópontjában a dogmák állanak és ezek nemcsak irányítanak a Biblia helyes felfogására, hanem egyenesen uralkodnak a hiten. Anselmus ugyan látja, hogy pl. a Krisztusról szóló dogmák az Írásnak Jézus Krisztusról való tanúságát fejtik ki, de számára is erősen jogi tételszerű a tekintélyük és hatalmuk a lelki életében. Az így értelmezett tanbeli hagyomány akadályozza azután meg, hogy igazán figyelhessen a Szentírásban megszólaló igére. Még jobban gátolták az írásnak élő, személyes közvetlen megértését az írásmagyarázat nagy tekintélyei: Augustinus és Hieronymus. Origenes óta lábra kapott a szöveg képletes értelmezése, a szószerinti értelem helyett különféle önkényes „mélyebb" tartalmaknak feltárása. Maga Augustinus is inkább csak alapnak tekinti az igét, amelyre felépítheti merész és bámulatos elmélkedéseit. Micsoda hatalmas okoskodás-tömkeleg rajzik pl. a Vallomásokban Genezis 1. körül. Csodálatos mélység, megragadó hév, nagyvonalú bölcselkedés, minden van benne, csak az igére való alázatos, egyszerű, gyermeki figyelés és hallgatózás hiányzik. Ilyen iskolában járt a canterbury-i érsek is és azért nem csodálkozhatunk, hogy ő is ezen a csapáson jár. Az egyes igehelyek felfogása joggal bírálható tehát Anselmusnál is, akár a többi egy házi atyánál vagy skolasztikus theológusnál. Sőt a tárgyilagossághoz tartozik az is, hogy még a reformátorok írásmagyarázatát is elmélyítette, néhol helyreigazította a bibliai tudományok fejlődése. Ellenben éppen olyan világosan meg kell látnunk azt is, hogy a Biblia fő üzenete, a kinyilatkoztatás központi tartalma, a kiengesztelődés történetének döntő mozzanatai az ókori egy273 } Zoltán- Ver emun d: Szent Anzelm, 68. 1.
