Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
2ÍÓ hetetlen és semmi áron el nem hagyható üzenetét tolmácsolja. Arról a kiengesztelődésről beszél, amelyben Isten igazságossága és könyörületessége összhangba kerül. Csak ennek a történeti ténynek az alapján mehet végbe a megbékéltetés, az ember istenellenes magatartásának megváltoztatása, amikor a pártütő ember Isten szeretetének a foglya lesz és elfogadja bűneinek bocsánatát, mint egyetlen mentségét a végveszedelemben. A megváltás történeti (objektív) vonása a lényeges. Amint a bűnbeesés eseménye Istenre is hatott, úgy a kiengesztelődés eseménye is Istenre tartozik elsősorban: haragját elfordítja a bűnös emberről és felfüggeszti a hivők feje fölül, hogy szeretete megmenthesse őket.-Fontos az evangélium számára is a mi életünk megváltozása. Mély és gazdag az apostoli tanítás a „Krisztus bennünk" valóságáról és titkáról. De ez elválaszthatatlanul együttjár a „Krisztus helyettünk és érettünk" hirdetésével. Amikor a modern theológia széjjelválasztja a két mozzanatot és csak az előbbivel törődik, nemcsak alaptalan és a levegőben lógó lesz felfogása, hanem meg is másítja az ige üzenetét. Anselmus tehát helyesen hirdeti, hogy a kiengesztelődés az a szilárd alap, amelyre Isten minden további munkája, cselekvése és ajándéka támaszkodik. Anselmusnak ezt a szándékát világosan felismeri Luther is, amikor magvas rövidséggel foglalja össze a Cur Deus homo tartalmát: „Lehetetlen az embernek a bűnért való elégtétel nélkül üdvözülnie. Ugyancsak lehetetlen az is, hogy az ember elégtételt tudjon adni, vagy meg tudja fizetni vétkes tartozását; tehát lehetetlen Krisztus nélkül üdvözülni és így szükségképpen egyedül általa nyerhetünk váltságot". 265 ) A bibliai, azaz 265) Luther széljegyzete az Opuscula Anselmi-hez, 1513—1516. között, M. 9, 108, 7. Summa opusculi Cur deus homo. 1. Suppositiohominem esse creatum ad rectitudinem et ad hoc ordinatum sic a deo c. 4 primi et 4 secundi et quasi in fine XVIII, primi. 2. Suppositio: hominem pecasse et sine peccato non posse vivere. 1. Propositio: hominem impossibile esse sine peccatorum satisfactione salvari c. XI, XII, XIII, ac cum fine XVIII. 2. Propositio: Impossibile esse hominem posse satisfacere vei solvere debitum XIX, usque ad finem primi. Conclusio: Ergo sine Christo impossibile est salvari et necessario per ipsum redimi.
