Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
csak Isten szeretetével van dolgunk. 253 ) A modern theológusok megítélésével szemben világosan áll előttünk az a tény, hogy éppen mivel Krisztus műve elégtételéből, érdeméből és példájából áll, Anselmus tanításában Krisztus helyettesítése „belefoglaló" (inkluzív), amelybe minket is beleért. Amit Krisztus egymaga, páratlan módon véghez vitt, abba az eseménybe belevonja a hívőket is. Krisztus művétől elválaszthatatlan az ő követése; a vele való közösség: együtt-harcolás és együtt-szenvedés. A fő, a dolog rendje szerint, a kizáró (exkluzív) helyettesítés. Anselmus az apostoli igehirdetést követi, amikor azt állítja a központba. Azonban nem dolgozza ki részletesebben Krisztus helyettesítését és ezért tanítása kiegészítésre szorul. Csak fővonalaiban találjuk meg nála a két mozzanatot, a helyettesítést és a képviselést. Az első mozzanat az, hogy Krisztus igazán helyettesünk, aki azt cselekedte meg, amire mi semmiképpen sem voltunk képesek. Egyedül és kizárólag ő eszközölte váltságunkat, a nélkül, hogy a legcsekélyebb részünk lehetett volna benne. Mégpedig azért, mert egyedül ő volt engedelmes és bűntelen. Amikor sokakért, mindenkiért áldozza fel magát, önmagáért nem kell áldozatot hoznia. Neki nincs bűne, csak a másokét hordozza. 254 ) A másik mozzanat az, hogy Krisztus egyben a bűnösök képviselője, aki ,,a mi képünkben" lép az Isten elé. Ö az egyedüli igaz, akitől mérhetetlen ellentét választ el minket, de mégsem idegen tőlünk, mert azonosítja magát velünk. A legközelebb áll hozzánk, egy test, egy vér, egy lélek velünk. Osztályosa természetünknek, sorsunknak. 254 / 3 ) E mögött a képviselés mögött Isten szeretete áll. Isten embereként vállalja a közösséget 253) Ritschl, Mandel, Kirn, Stevens, stb. fogják így fel Anselmus tanítását. 25*) Vilmar i. m. II, 98. 1; Vogel i. m. 35. 1; Thurneysen Eduard: Vom Kreuz und Wiederkunft Christi, 1939, 10. és 13. 1. Althaus P. Dogmatik II, 129. 1. Das Kreuz Christi 146. 1. 2ä4/a) Bert ran d i. m. 489. 1. s köv.; Cremer Hermann ebben a követelményben is, hogy az elégtételt adónak abból a nemzetségből kell származnia, amely a vétséget elkövette, germán hatást lát. A törzs (Sippe) bármely tagja helyettesítheti a vétkest. Azonban minden ilyen jogi képzet mögött a Megváltó hozzánk való tartozásában az Isten mindenkit kereső szeretete áll. Ezért hangsúlyozza Anselmus, hogy Krisztus „az emberi természetet" vette fel. Ezzel jelzi, hogy műve mindenkire kihat. CDh. II, 8. Sch. 43, 17.
