Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

lyekkel szembe kell néznünk. Még ott is, ahol mi már mélyebben, vagy másként halljuk az ige mondanivalóját, sokat tanulhatunk tőle. Aki figyelmesen és odaadóan követi Anselmus theológiai munkáját, gazdag nyereségre tesz szert. Igazi nevelőként önálló gondolkodásra indít és az ige felé irányítja figyelmünket. Hitünket az Isten-adta belátás felé mozgatja. Nem szolgai utánzókra, gondolatnélküli átvevőkre és kölcsönzőkre tart számot Anselmus, hanem igazi tanítványokra, olyan nyíltszívű és nyilteszű hívőkre, akik készek vele együtt az írás megértéséért és Isten élő igéjének szolgálatáért tusakodni. Első feladatunk ezért a canterbury-i érsek Krisztus kiengeszteléséről szóló tanításának ismertetése, főképpen a Cur Deus homo című könyve alapján. E közben azonban figyelnünk kell egész theológiai munkásságára is. Alapvető könyvét részletesen bemutatjuk, sokat beszéltetve magát a szerzőt; egyrészt, mert mindeddig nincs magyar fordítása; másrészt, mert olyan páratlan szépségű elmélkedés, amely a gyülekezeti tagok széles rétegeinek elmélyülését és építését szolgálhatja. Ezzel foglalkozik az első rész öt fejezetben: a Cur Deus homo elemzése. Második feladatként következik azután dolgozatunk második részében, Anselmus tanításának dogmatikai megvitatása. Itt indul meg vele, a ,,doctor magnificus"-szal, hét fejezetben az eszmecsere. Ennek a bíráló megbeszélésnek is csak egyetlen zsinórmértéke lehet: Isten igéjének az üzenete. Ennek kitisztálásához azonban alapos és elmélyedő írás-kutatás szükséges, amelyet e tanulmányunkban kénytelenek vagyunk néhány utalásra és a főbb gondolatok felvázolására korlátozni. Ezt a kényszerűségből vállalt hiányosságot némileg pótolja az a nyereség; amelyre Anselmus tanításával való közelebbi megismerkedésünkben tehetünk szert.