Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

Ö maga azonban önmagától és önmagában van. E kitűzött kérdés vizsgálatának nyilvánvaló a feltétele. Az, hogy Isten valóságáról már máshonnan megbizonyosodtunk, t. i. a kinyilatkoztatásból. De nemcsak az első fejezetekben, hanem a továbbiakban is minden következtetés-sorának megvan a maga alapja és feltétele, még pedig a Hitvallásnak tényei.

84

) Még világosabb a helyzet a canterbury-i érsek későbbi, kiforrottabb művében, amelyben már egészen önmagára talált és teljesen biztosan alkalmazza új módszerét. A Proslogion második része (5—24. fejezet) voltaképpen ugyanazzal a kérdéssel tusakodik, mint a Monologion: hogyan beszélhetünk Isten titokzatos valójáról? Hatalmas vállalkozáshoz fog most a „doctor magnificus". Első iratában a legkülönfélébb okoskodások által tör célja felé, most azonban „egyetlen egy érv" segítségével próbálja meg, hogy az Istenről szóló tanítást egységbe fogja. Nagyszerű felfedezése, ez az „egyetlen érv" sem más azonban, mint a Teremtőben való hit kifejezése. Bizonyításának mozzanatai pedig minden esetben a Hitvallásnak más-más szakaszaira támaszkodnak. Csak ezekből a hitbeli előzményekből világosodik meg gondolkozásának eredménye. Egyáltalában nem mellékes, nem költői vonás az, hogy a Proslogion valójában — imádság. Az élő Isten szeme előtt tusakodik a hivő megértésért. Maga ez a tény a legbeszédesebben tanúskodik arról, hogy nem az emberi szellem teremtő alkotása zajlik előttünk, hanem egy hivő ember kezd gondolkozni hite tartalmáról. Még pedig úgy gondolkozik és azon, ahogyan és amire maga Isten tanította.

85

) A Proslogion 84

) Így pl- az első hat fejezet mögött, de még nyilvánvalóbban a 7. és 8. mögött a teremtésről szóló dogma áll. A 15—24-ig terjedő szakaszban Isten tulajdonságainak elemzése Isten páratlan-voltáról, mindenhatóságáról és önmagának teljesen elégséges voltáról szóló hitvallásra támaszkodik. Az isteni Igéről szóló 9—14. és 29—37. részek a Krisztus-dogmától függnek. Még a könyv második felének fejtegetései sincsenek hitbeli előzmény nélkül. A 29. és 65. fejezet között a Szentháromságról szóló tételeit is Augustinus tanítása határozza meg. Ez pedig Anselmus számára egyházi és hitvallási tekintély. 85

) A Proslogionból még nyilvánvalóbban kitűnik, hogy a kinyilatkoztatás gondolkozásának alapja és irányítója. Maga az „unum argumentum"; az „id quo maius cogitari nequit" a Teremtőben való