Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

iió megismerésre való törekvésének. Sokkal helyénvalóbb és méltányosabb tehát, ha ilyen nagy theológusról és ritka éleseiméjű gondolkozóról azt tételezzük föl, hogy tudta, mit akar; megfontoltan választotta meg útjának irányát és jól megválogatta kifejezéseit is. Ezért, amikor látszólagos ellentmondásra bukkanunk nála, csak annál nagyobb odaadásra és óvatosságra kell, hogy intsen. A gondosság pedig elsősorban abban nyilvánul meg, hogy „a puszta értelemmel" elvet nem töltjük meg előre tartalommal, se nem vesszük egyszerűen a mai, történetileg kialakult értelmében, hanem figyelmesen reá hallgatunk: milyen összefüggésben és milyen értelemben alkalmazza? Minden módszert tárgya és a feladat határoz meg. Ez a tárgy Istennek titka. Azt pedig világosan kifejtette Canterbury érseke, hogy Isten titkaiba az emberi értelem magától be nem hatolhat és azokat ki nem fürkészheti. Egyedül a hivő kapja ajándékba az igazi, belső megértést — az üdvösség ráadásául, Isten kimeríthetetlen bőkezűsége jeleként. Értelmünk ereje és nagyszerűsége tehát szóba sem jön a hit tartalmának mélyebb megismerésénél. Tárgyunkon kívül azonban, maga a feladat biztos céltűzése és határozott körvonalozása is kizárja azt a föltevést, mintha a nagy bencés tanító megfeledkezhetett volna theológus mivoltáról és értelme merész szárnyalásától elragadtatta magát. Az előző fejezetben megismerkedtünk a theológia feladatával. Természetes, hogy az ott nyert fölismeréseket most, a módszer tárgyalásánál sem szabad szemünk elől téveszteni. Anselmus módszerének alapja és feltétele tehát az élő hit. Maga a keresztyén hit az, ami az „észszerű" megismerésre indít, és sarkal. Kogyan értsük ezt a „pusztán értelemmel" való eljárást? A hit a Szentírásból megelevenedő igére támaszkodik és ezért rendíthetetlenül bizonyos. Amikor azonban a mélyebb belátást keressük, olyan új feladat előtt áliunk,amelyet nem intézhetünk el egyszerűen a Bibliára való hivatkozással. Még pedig azért nem, mert az írás tanúságtétele ismét az elemi és végső döntés elé állít, hitetlenségünket kárhoztatja, vagy hitet eszközöl. A Biblia szavainak idézése tehát nem viszi előbbre új megismerő feladatunk megoldását, mert oda vezet vissza, ahonnét ki akartunk indulni. A hit valóban az egyetlen szilárd alap, amelyen megvethetjük lábunkat, de