Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

hetett valamit is belőled fényességed és igazságod nélkül? ...Milyen hatalmas az a fényesség, amelyből sugárzik minden igaz, ami csak értelmünk előtt megvilágosodik! Micsoda végtelen az az igazság, akiben van minden, ami igaz és akin kívül csak a semmi és a tévedés van! Micsoda mérhetetlen az az igazság, amely egyetlen pillantással az egész teremtettséget látja és azt is, hogy kicsoda, ki által és hogyan teremtette a semmiből."

50

) Megismerésünk akkor ér célhoz, ha ez az igazság, Isten maga, tárja fel magát számunkra. Minden következtetésünk érvényessége tőle függ. Nyitott kérdés marad az érvekkel kimutatott és levezetett gondolatok igazsága és valósága, amíg ez a legfőbb igazság meg nem bizonyítja magát. „Csak az igazságban és általa, csak Istenben és Isten által van alapja az alapnak és értelme az értelmességnek", amelyre eljutunk bizonyításunk során.

51

) A másik tény, mely érthetővé teszi, hogy a keresztyén gondolkodás a Szentlélek ajándékától függ, magának a hitnek közelebbi leírása. Anselmus nemcsak Istent és Istennek, hanem az Istenben hisz. Az élő hit Isten felé és Istenhez törekszik (tendere in Deum), hogy megtalálja őt és közösséget nyerjen vele.

52

) A hit tárgyiassága a fontos. Nem elég a helyes gondolat Istenről, hanem igazán Isten előtt akar élni. Istent magát akarja. „Növeljed vágyakozásomat és add meg, amit kérek; mert ha mindent, amit teremtettél, nekem adnál is, nem elégítené meg szolgádat, hacsak magadat nem adod. Add ezért magadat nekem, Istenem, újra add nekem."

53

) Nyilvánvaló, hogy 59) Prosl. 14. Sch. 18, 13. si) Barth Károly i. m. 50. 1. 52

) Illám eredére, nisi tendat in illám, nulli prodest. Monol. 77. Sch. 63. 23. Quisquis tenendo ad illám (sc. summám essentiam) pervenerit, non extra ülam remanebit, sed intra illám permanebit; quod expressius et jamiliarius significatur si dicitur tenendum esse in illám, quam si dicitur ad illám. ib. 76, Sch. 63, 9. Nyomatékosan kiemeli ezt az összefüggést Ge y er B er n h a r d is: „A szeretet a hitben gyökerezik, tárgyának tudatában, mégpedig az élő hitben, amely a tárgya utáni törekvést is magábazárja (a eredére in Deum szemben a puszta eredére Deum) és ez a hit az alapja annak a reménységnek, hogy végül is eléri, amire törekszik." Die patristische und scholastische Philosophie 198. 1. 53) Auge desiderium meum et da quod peto, quoniam si cunta quae fecisti, mihi dederis, non sufficit servo tuo, nisi te ipsum dederis. Da ergo ipsum mihi, Deus meus, redde te mihi. Medit. 14, 2.