Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

XVI. Fejezet

felkérve őket, hogy most már fokozott buzgósággal és áldozatkész lelkesedéssel karolják fel és támogassák a Misszióegyesületet. Ügy a belföldi, mnit a külföldi evangélikus sajtó is szép jelentésekben számolt be az alakulásról s méltatta az új egyesület célját és jelentőségét. Weishaupt Márton lipcsei missziói felügyelő, felhasználva az alkalmat, Pozsonyból missziói körútra indult és a dunántúli s bányai egyházkerületekben 12 helyen tartott missziói istenistentiszteletet s élőadást s ezzel is népszerűsítette az egyesület által átvett s egyházunkban immár egységesen irányított és vezetett szent munkát. Gyurátz Ferenc dunántúli püspök mindjárt a megalakulás után újra lelkes felhívást intézett egyházkerülete híveihez, amelyben az egyesületbe való belépésre hívta fel őket. A Lipcsei Misszió pedig, amidőn örömmel vette tudomásul az egyesület azon közgyűlési határozatát, hogy munkaközösségbe lép vele, szavazati jogot biztosított számára s meghívta az 1909 évi június hó 2-án (pünkösd utáni szerdán) Lipcsében tartandó közgyűlésére. A missziói tanács elfogadta a meghívást s írásbeli szavazással az egyházi elnököt küldte ki képviseletében Lipcsébe, aki a közgyűlésen azután részt is vett s megkötötte a Lipcsei Misszió, s a Magyarhoni ág. h. ev. Misszióegyesület között azon a hitbéli közösségből fakadt szívbéli szövetséget, amely azóta zavartalanul fennáll s amelyből oly sok áldás fakadt úgy magára a misszióra, mint a hazai ágostai hitvallású evangélikus anyaszentegyház hitbéli vallásos életének elmélyítésére s gazdagítására. 32