Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

XII. Fejezet

felekezetek s különösen a mohamedánok féltékenységét felköltené s lia a hatalmas róni. kath. egyház térítési praxisa felett talán szemet húny, nem bizonyos, hogy megengedi-e azt a gyenge evangélikus egyháznak is?« Az ezirányban lefolytatott tárgyalásból azután kitűnt, hogy ezen engedély elnyerése az akkori viszonyok között nem voit remélhető, miért is a »Külmisszió« az eszmét elejtette s az "ügy több lelkes barátjával történt beható megbeszélés alapján készített »alapszabálytervezetben« a létesítendő Misszióegyesület célja így liatároztatott meg: 2. §. Az egyesület célja a magyarhoni ág. h. ev. egyház tagjainak alkalmat nyújtani, hogy az Űr missziói parancsát (Máté 28, 29) követve, az ág. h. ev. egyház missziói muíikájában részt vegyenek s ezzel a maguk részéről is lehetővé tegyék, hogy az Evangéliom a pogány népeknek egyházunk hitvallása értelmében, tehát tisztán és hamisítás nélkül hirdettessék. 3. §. Evégett ez idő szerint az egyesület az egyetemes (ökumenikus) jellegű Lipcsei ág. h. ev. Misszióegyesülettel összeköttetésbe lép, az ezen egyesület kötelékébe lépő magyarhoni ág .h. ev. missziói növendékek kiképeztetéséről gondoskodik s főképen azon missziói állomások fenntartására törekszik, amelyeken idővel ezen magyarországi ág. h. ev. hittérítők fognak működni. Ez a két paragrafus az alapszabálytervezethez csatolt »indokolás« szerint nem szorul bővebb magyarázatra. Hiszen magától értetődik, hogy az ágostai hitvallás alapján álló egyház csak ágostai hitvallású evangélikus missziói egyesületet alapíthat, mely az evangéliomot a kiküldő egyház hitvallása értelmében hirdetteti a pogányoknak. A Lipcsei Misszióval való kapcsolatnak feltüntetését az alapszabályokban viszont a misszióügynek egyházunkban való egész újabb fejlődése tette indokolttá. XII. Az így elkészült alaptervezetet most már Schmidt Károly Jenő, Pröhle Henrik, Low Fülöp, Stráner Vilmos, Mesterházy Sándor, Beyer Teofil és Scholtz Ödön lelkészek aláírták s az 1905. évi egyetemes egyházi közgyűlés elé terjesztés végett beküldték br. Prónay Dezső egyetemes felügyelőhöz. De mivel a küldemény »megkésve« érkezett az egyetemes felügyelőhöz, azért annak tárgyalását csak az 1906. évi egyetemes közgyűlés napirendjére tűzette ki. A jegyzőkönyv 106. pontja szerint azonban az egyetemes közgyűlés akkor is csak azt határozta, 24