Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

IX. Fejezet

IX. Természetes, hogy mint mindég és mindenütt, úgy nálunk is akadtak elegen, akik a missziót elgáncsolták s az előretörő mozgalmat mint feleslegest fel szerették volna tartóztatni. Így a dunáninneni egyházkerület 1898. évi közgyűlésén Strornp László pozsonyi teol. akadémiai tanár foglalt állást a külmissziói munka ellen. Arról volt szó, hogy a theológiai akadémián fordítsanak nagyobb gondot a német és tót istentiszteleti nyelvek tanítására, úgy amint azt a missziói intézetek teszik, ahol a hittérítő növendékeket alaposan megtanítják azon nép nyelvére, amelyhez kiküldik őket. Ezzel szemben Stromp keveselte a missziói intézetek által nyújtott theológiai kiképzést, míg a pozsonyi akadémia tudományos kiképzést nyújt hallgatóinak. Végül pedig kijelentette, hogy mivel nekünk úgysincsenek gyarmataink, egyáltalán ne is küldjünk ki hittérítőket. Ezen felszólalás nagy vitát váltott ki, melynek során többen rámutattak arra, hogy gyülekezeteink örülhetnének, ha papjaik a Biblia és hitvallási irataink oly alapos ismeretét szerezhették volna meg az akadémián, mint pld. a lipcsei hittérítők az ottani missziói szemináriumon s hogy a jeruzsálemi s antiochiai ősgyülekezeteknek sem voltak gyarmataik, úgy mint pld. Svájcnak most sincsenek, mégis híven teljesítették, illetőleg teljesítik az űrtól elrendelt missziói kötelességet. Így ezen vita is inkább csak előbbre vitte a misszió ügyét. De még 1904-ben is az »Evangélikus Családi Lap« (9. sz.), miután megemlítette, hogy hazai egyházunk 1903-ban 2482 koronát juttatott a Lipcsei Missziónak, ezt a megjegyzést fűzte hozzá: »Érdekes volna megtudnunk, hogy hány hazai misszióegyház kapott segélyt s hányat utasítottak el kérelmével. Tudunk esetet, hogy tekintélyes anyaegyház még a saját fiókegyházát sem tudja kellően támogatni. Első a kenyér, azután a kalács«. Erre a »Külmisszió« megjegyezte, hogy ha tényleg vannak holt gyülekezeteink, amelyek az önmagukkal és szórványukkal szemben fennálló legelemibb kötelességüket sem teljesítik, ebből nem következik, hogy az élő gyülekezetek sa teljesítsék az tJr missziói parancsát. Ellenkezőleg, azon kell lennünk, hogy valamennyi gyülekezetünk áldozzon buzgón a külmisszióra, akkor a behnisszió ügye is fel fog lendülni nyomában ... A misszió a hit gyümölcse s csak ott nem értik meg, ahol a hit hiányzik. Az ilyen helyeken azonban semmiféle egyházi ügyet sem pártolnak, sem az egyesek, sem az ú. n. »tekintélyes« gyülekezetek. Ahol a kaláccsal fukarkodnak, ott rendszerint kenyeret sem osztogatnak. 21