Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete

2. FEJEZET. Ä XVII. század tót evangélikus egyházi énekköltészete. l. A Tranovsky előtti egylidzi énekköltészet. A tót irodalomtörténeti értekezések a XVII. század Tranovsky előtti protestáns egyházi énekköltészetét a XVI. század egyházi énekköltészetével egy csoportban tárgyalják és méltatják. (Mocko, Krcméry, D'urovic.) A XVI. század egyházi énekköltészete ugyanis két jellemző vonásában egyezik a XVII. század költészetével. E két jellemző vonás: a lírai műfaj használatai, s az istenhitben megnyugvássá csendesedő keserű panasz hangja az egyház és haza szomorú állapota miatt. E kesergő líra hangján szólal meg Silván János ép úgy, mint később Lányi, azzal a különbséggel, hogy Lányi mesteribben és sok helyütt Tranovskyt is fölülmúló magas művészi fokon. Az egyházi énekköltészetben nem a századforduló jelent tehát új korszakot, hanem a Tranovsky előtti egyházi énekköltészet líraiságával szemben Tranovsky dogmatizmusa. A XVII. század első egyházi énekköltője Lányi Illés.

1 Énekeit Pribis említett énekeskönyve őrizte meg. Ezek: 1 Született Tótprónán 1570-ben. 1594-ben mosóczi lelkész, 1602-ben pedig túróci esperes. Thurzó György 1608-ban Bitsére hívja lelkésznek. Itt előbb esperessé, majd az 1610. évi zsolnai zsinaton Trencsén, Árva, és Liptó megye püspökévé választják. E tisztségben működik 1618-ban bekövetkezett haláláig.