Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete

A tót irodalomnak egy harmadik nemesi rendű írójáról is van tudomásunk, báró Pongrácz Imréről.™ Versei közül kettő valóságos népdallá lett: 1. Prevez, prevez prievoznícku, 2. Mám ja kona faku. Bél Mátyás a Dolezal-féle grammatikához 1746-ban írott előszavában a tót irodalom mecénásainak és részben művelőinek egész sorát említi a Szunyoghok, Illésházyak, Thurzók, Ostrosichok, Zayak, Sulyovszkyak, Révayak, Justhok, Ottlikok, Beniezkyek, Podturnyaiak és Plathyak magyar nemesi családjából. Ezek mind jó magyarok voltak, de olyanok, akikről Szirmay Antal még 1804-ben is azt írja Hungária in Parabolis című könyve 70-ik lapján verses alakban, hogy Radvánszky, Mednyánszky, Rudnyánszky, Horánszky, Podmaniczky, Beniczky, Lipszky, Deszericzky, Nozdroviczky, Pruzsinszky, Zlinszky. Nedeczky, Zathureczky, Szadeczky, Rakovszky, Kohano sr» szky, Závodszky, stb. »títo vsetci dobre vedia po sl>sensky«, azaz ezek (a felsorolt 144 nemesi név tagja: ' valamennyien jól tudnak tótul. 86 E család másik tagja, szentmiklósi és óvári Pongrácz Boldizsár 1200 lapnyi terjedelmű, hatalmas kötetet ad ki: Kreutz* berg Amadeus, Premysslowánj Pobozná. Pozsony. 1783.