Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete

Gyászban járók én naponként, Szivem is el hervadóit, én Bőröm is fajdalmomként Tsontaimhoz ragadott^ kenyeremet meg utáltam nagy sok siralmaim kőzött, mert már minden inaimban az bánat meg ütközött. Szemem is almot nem kivan, kínoznak gondolatim; Semmi épséget nem hagyván, Testemben nagy fájdalmim; Jaj nekem (mert) jelen vadnak én gonosz napjaim és immáron elmulának minden boldog óráivá. Ne hadgy Uram ínségemben, kegyelmedet mutasd meg, Vidámíts viszont Lelkemben, Szent Ortzadat jelents meg; Hogy szomorú bánátimhoz a halál ne ragadgyon, de Atyaj Jóvoltodhoz eletem ragaszkodgyon; Tsendesedgyél már én Lelkem, végezd el Siralmadat

r az Ur minden erősségem, bizd reá dolgaidat. Mert igaz és szent eő szava, hogy az ki eő benne bízott, és elhagyattatott volna, nem láttam olly igazat. Azért én is ínségemben kétségben nem ejtődőm; sőt hiszem, hogy kegyelmedben bé fogadván (ör)vendem Ugy tégy ve(lem) Szent Fiadért, hogy (ez) Árnyék életben; Ditsérjelék jó voltodért holtom után is Amen. A 187-ik után, két lapnak átugrásával, a 190-ik lapon folytatja az ötödik versszakot. A 188-ik és 189-ik lapokon egy régebbi, erősen elfakult szöveg található, melyet ma már olvasni és nyelvét megállapítani nem lehet. A harmadik ének befejezése után maradt üres helyet ezzel az egy töredékes sorral töltötte ki: »Tak Buch miloval sweti ze si«. A 192—209. számozott és még három számozatlan lapon, vagyis összesen 21 lapon folyóírással írt tót szövegek vannak, amelyekről Ferenczi tévesen állította, hogy imádságok, mert ezek egy kivételével mind istenes énekek. Minthogy kétségtelen a magyar tudósok megállapítása, hogy a kódex e része Rimay kezeírása, az alább következő négy tót ének szerzőségét is Rimaynak kell tulajdonítanunk.