Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete

vezeték- és keresztnevének rövidített formában való kifejezése. A magyar-tót kulturális kapcsolatok történetében kiváló hely jut a magyar irodalomtörténet egyik fényes nevének is, Rimay Jánosnak, Balassa Bálint dicsősége megörökítőjének. Ez az evangélikus vallású magyar nemes nékünk úgyszólván keresztmetszetét adja a XVII. századbeli tót-magyar emberek lelkületének. Elődje, Gregorius Rimay literátus, a Nógrád megyei Alsósztregován birtokos, a XVI-ik század második felében, ennek felesége pedig Madách Krisztina. E két névnek összekapcsolódása a tót irodalomra nézve is nyereséget jelent. Rimay János magyar nemes volt, nemzetiségére nézve pedig tót; a magyar irodalmat 48 kiadásban megjelent istenes énekeivel gazdagította, s így elsősorban magyar írónak kell őt tekintenünk. Azonban származásánál fogva nem feledkezett meg a tót irodalomról sem, s emiatt bár kisebb mértékben, de tót írónak is mondhatjuk. Nevét kortársai és az utódok 5—6 féle alakban írják: Rimay, Rimái, Rymay, az y fölött hol pontokkal, hol azok nélkül, de maga a költő igen jellemzően tótos alakban írja a nevét, Rimaj-nak.

23 Ez az alak ugyanis olyan tót hangtani sajátságot mutat, mint amilyent a kulifaj (balkezű), lapaj (fogd meg), bumbaj (korhely) és még sok tót szóban látunk, ahol az aj végzet tulajdonképen névalkotó képző, s így nem vonható egy kalap alá a magyar nyelvbeli i raggal, ahol ez főnévből melléknevet alkot. Istenes énekeket nemcsak magyarul írt, hanem tótul is, s ebben a tekintetben érdekes párhuzamba vonható Beniczky Péterrel, a XVII. század másik magyar-tót írójával. Nem akarom kisebbíteni egyikük magyar irodalmi érdemeit sem, azonban mégis csak ki kell emelnem e század felvidéki értelmiségének kettős nyelvű voltát, •amely éppenséggel azt hozta magával, hogy mind a két & Ferenczi Zoltán: Rimay János (1573—1631.) Bpest. 1911.8.