Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVI. SZÁZAD. - 5. Bibliafordítások

képeit, hasonlatait kölcsönzik és használják fel irodalmi megnyilatkozásaikban, hanem a nyelvét is. Mint ahogy Luther bibliafordítása megteremtette a német irodalmi nyelvet, úgy vált a králici biblia nyelve az ú. n. biblikus cseh nyelv a tótság irodalmi nyelvévé, mely azonban — mint tudjuk — a tót íróknál több-kevesebb szlovakizmussal és provincializmussal keveredett. Sajátságos azonban,. Jiogy a králici biblia csak lassan ment át közhasználatba. A XVII. század elején még a latin bibliából idéznek, így pl. Tranovsky temetése alkalmával Smrtník Melchior is nagyobbára latin bibliai citátumokat alkalmaz,

3 s ha ezeket az érthetőség kedvéért lefordítja is, ezt még nem a králici biblia nyelvén teszi. Sőt maga Tranovsky sem idéz mindenütt a králici biblia szerint.

4 De mivel a Cithara is biblikus cseh nyelven íródott, nagy népnépszerűségével kétségtelenül hathatósan mozdította előa králici biblia meghonosodását a tótok között. Itt jegyzem meg, hogy a M. Tud. Akadémia főtitkára,, Balogh Jenő a következőket mondotta el Sztripszky Hiador dr.-nak: »Vargha Gyulától 1925 körül hallottam, hogy ő a Podmaniczkyak könyvtárában, amely azután Vigyázó gróf múzeumába került, s most az Akadémia gondozása alatt áll, volt egy kéziratos tót biblia, a rajta levő feljegyzés szerint 1691-ben fordította egy aszódi evangélikus pap«. A fordító nevét Vargha már nem tudta megmondani. Ezt az érdeklődők kedvéért jegyeztem ide, mert lehet, hogy szerencsés kezű kutató rá fog akadni. 3 Vale Tranoscianum. Trencsén,. 1637, 6. 10. RMK. II. 518, * Lásd Phiala odoramentorum c. imádságoskönyvét. Lőcse, 1635. RMK. II. 502.