Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVI. SZÁZAD. - 4. Cseh hatások az egyházi énekköltészetben
szorosabb kapcsolatban állottak? .. .« 8 Haan szerint tehát ezek az említett huszita önekeskönyvek voltak azok, melyeket a tótok »Tranovsky előtt több, mint száz éven át hasznaltak«. A tótajkú gyülekezetekben ma is használatos 1842-évi kiadású Zpéwnjk Ewangelicky (Evangélikus énekeskönyv) hasonlótállapít meg: »A tótoknál itt-ott mindezideig találhatók akár írott, akár nyomtatott példányok ama ó-cseh énekeskönyvekből valók, melyeket a cseh husziták hoztak hozzájuk és amelyek Tranovsky előtt, legalább helyenként használatosak voltak«. 9 , De Haan tovább is megy és megállapítja, hogy a tótságnak ezen énekeskönyveken kívül »volt saját énekeskönyve is«, melyből egy példány az ő kezén is megfordult. Leírása szerint címlapja nincs, s tipográfiai sajátságai arra mutatnak, hogy a XVI. század végérő] származhat, 32 éneket tartalmaz, azaz minden ünnepre és minden szentháromság utáni vasárnapra egyet. Az egyes énekek fölött az illető ünnepi, illetőleg vasárnapi evangéliumot szemléltető képet találunk. Ez énekek között egyet sem talált, melyet Tranovsky az ő Citharajába felvett volna. Hogy pedig nem a csehek, hanem a magyarországi tótok számára készült, megállapítható a könyv szlovakizmusaiból. Ilyenek pl.: bahno, zjadost, hríchow, zpíwajme, zawítaj, stb. Az éneklés ismeretes énekek dallamára történik. Dr. D'urovic János azonban kimutatta Haan érvelésének elégtelenségét annak bizonyítására, hogy ez valóban tót énekeskönyv volt, merthiszen a cseh énekköltőnek, Kunvaldskynak »Pisne chvál bozskych« (Istent dicsérő énekek) című 1572-ből való énekeskönyve szintén hemzseg a szlovakizmusoktól. D'urovic nem tartja lehetetlennek, hogy Haannak éppen ez a Kunvaldsky-féle énekeskönyv fordult meg a kezén, mivel ez a szlovakizmusokon kívül a 35. oldaltól kezdődőleg egyebekben is hasonlóságot mutat a Haan által leírt énekeskönyvhöz. Szintén vasárnapi evangéliumokra írott 8 I. m. u. o. 9 Zpéwnjk Ewangelicky. W Budapessti. 1903. IV.