Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 3. Az imádságok és elmélkedések irodalma

iratos agendájából írta ki* Az imádságok között ott táláljuk Mynsinger Joachim*

1 wolfenbütteli kancellár egy dogmatikus imádságának, valamint Hieronymus »A halál órája utáni vágyódás« című imádságának fordítását is. A mű második kiadása 1701-ben jelent meg ugyancsak Lőcsén,

68 változatlan tartalommal. Itt említjük meg, hogy Sinapiusnak Drezdában 1676ban kiadott »A vallásos léleknek kertecskeje« című művét

69 a nyelvnek ugyanilyen tótosítása jellemzi. Sinapius különös érdemét Vlcek

70 annak a szláv öntudatnak proklamálásában látja, mely »Neoforum lalino-slavonicum«.

11 című latin nyelvű művében nyilatkozik meg a leghatalmasabban, ahol 30 szakaszban a cseji és tót közmondásókat tárgyalja, rávilágítva ezzel a régi tót családi és társadalmi életre. Sinapius Dániel eszméi hűséges követőkre találtak. Simonides János »A keresztyén tanítás magyarazata«

74 című Zittauban 1704-ben megjelent munkája Sinapius Perlickáját forrásul nevezi meg, melyből a bevezetés fent idézett sorait csaknem szórói-szóra vette át a maga művébe. A Sinapius által elvetett mag azonban csak Krman Dániel, Bél Mátyás, Jakobaei Pál modorii lelkész és Dolezal Pál bocabányai lelkész idejében fejlődött virágzó fává, akik a nemzeti eszme szolgálatában buzgón fáradoztak az irodalmi nyelv tisztaságáért is.

73 66 Lásd Sinapiusnak az imádságok fölé írott megjegyzését. 67 1517—1588. V. ö. Herrman Beek: Die Erbauungsliteratur, Erlangen. 277—278. 08 M. Nemz. Múz. és a beckói kolostor könyvtárában. 09 »Zahradka dusicky pobozne.« 70 Vlcek: Dejiny literatúry slovenskej. 12. 71 Megjelent Lesnón 1678-ban. 72 Vysvetlení Krestianského ueení. RMK. III

2

. 4489. Lásd bővebben: Ján Mocko, Slovensky rukopis, Slov. Pohl'. 1894. Anton Augustin Bánik: Sbornik literárno-vedeckého odboru ssv. Rocnik III. Sväzok 1—2. Trnava. 1936. 253. 18 Mocko i. m., Vlcek i. m. 14—18.