Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete

Palumbini Sámuel evangélikus lelkészeknek 1689-ből való kéziratos énekgyüjteménye.

35 A két énekszerző a Lipótkorszak áldozata volt, énekeiket a felírat szerint »a trenesénmegyei Lednic várában, börtönben, súlyos vasak között« szerezték, s így ezek valóban saját élményeik gyanánt fakadtak lelkűkből. Az Egyetemi Könyvtár nyomtatott katalógusa az utolsó ének akrostichonja alapján Dlabacz Jánosnak tulajdonítja a szerzőséget, ez azonban tévedés, mert — amint Sztripszky bebizonyította — a szerzők a kézírat belsejében két helyen is megnevezik magukat. E kéziratos énekeskönyv 175 éneke közül 119 eddig ismeretlen. Az énekek között 39 akrostichonnal írottat találunk. Az akrostichonjba foglalt egyik-másik névre a Cithara-kiadások vetettek világot. Ilyen nevek: Fajber Jacőbus (Cithara, 1674.), Kromholcius Johannes (Cithara, 1684. és 1696.), Burius Johannes (Cithara 1684.) és egy későbbi kiadásban Blazi Jan. Figyelemre méltó, hogy az akrostichonok magyar neveket is rejtenek. így pl. Uifalusi Katharina, Rudnai Mária és Rewai Elizabeth nevét. Nyomtatásban is jelentek meg a Cithara kiadásainak forrásául szolgáló énekek. Zábojnik György

36 Lőcsén 1686ban Brewernél megjelent »Modlitby nábozné...« (Kegyes imádságok) című postumus könyvében

37 több ilyen ének látott napvilágot. Az imádságoskönyv egy része ugyanis Zábojniktól származó reggeli, esti énekeket, cantilénákat, (melyekben a szerző bibliai verseket old fel), s latinból 85 Az Egyetemi Könyvtárban levő kéziratos másolata 1734ből való. Részletes ismertetését lásd Dr. Belon Rusinsky (Dr. Sztripszky Hiador) nevezetes tanulmányábam, a Cirk. Listy. 1936. évf. számaiban. 36 Bzoviki lelkész, majd 1669-től superintendens. Bzovikról a jezsuiták által kiüldöztetve, Korponán telepedett le. Itt is halt meg 1672-ben. Lásd: Ján Slávik, Dejiny zvolenského evanjelického a. v. bratstva a seniorátu. B. Stiavnica. 1921. I. 85. 87 Szabó K. csak a címet adja (RMK. II. 1592.); példánya a Tran.-könyv tárban.