Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VII. TANÚ.

szár Gált is szívesen meg-meg említi, főleg sorsközösségükkel kapcsolatban. Csak énis ezt a könyvet röjtökben Beczkó és Detrekő várába írtam és nyomtattam, okosság szerint igen erőtlen emberi gond viselés és oltalom alatt. Szegedi István, Sztárai Mihály,

1 Huszár Gál és több időmbeli lelki pásztorok tenger, amint szenvedtek mind törökök, mind pápások miatt és csuda képpen mégis oltalmaztattak. (Fol.P.LXXIII.) Érdekes és tanúságos viszont, hogy Melius Péterről mélységesen hallgat.

2 Miksa egyik prédikátorára (Pfauserre?) is van egy rövid megjegyzése: Maximilianus császár udvarába, midőn egy jeles prédikátornak mondanák, miért járna kamukába, az nem prédikátorhoz illenék, monda: Et ego erro cum mundo. (P. IV. 547b.) De jelentéktelenebb prédikátorokról is olvashatunk nála, kire névvel, kire csak általánosságban célozva. Tuba Mihályról, semptei elődjéről, elismeréssel szól.

3 Ugyancsak dicsérő szava van Étre Mihályra.

4 Egy vén Bálás prédikátort emleget Husztba, ki nagy haragú.

5 A sárospataki sodomita prédikátor dolgát,

6 meg a besztercebányai német prédikátor öngyilkosságát

7 viszont névtelenül 1 Nagy röttegést és keserves sírást hoz ez/s sokaknak szívébe, midőn az urak, nemesek és polgárok el üldözik az efféle lelki pásztort, kik őket az bűnről untalan meg szólítják és azok helyett hízelkedőket hoznak; mely dolog Sztárai Mihályonis, én rajtamis 1579 esztendőbe, sokaknak keserves sírására és nagy kárára lön. (Fol. P. IXb.) — Sztárairól az ördögi Kísértetekben még egy kis pletykát is kapunk, amelyből a legfontosabb az, hogy Bornemisza nem igen ösmerte személyesen: Sztárai Mihály noha értelmes és tudós ember és sokat épített Magyar országban, de őtetis meg bírja níha az hara\g, níha az boris. — (Gábriel diák meséli, mint itatják le lakodalomban.) (P. IV. 910.) 2 Kivéve, hogy egyszer az ő énekeskönyvéből ajánl prédikáció utánra éneket. (Csuda dolgot beszélek) (Fol. P. CCCCCLIXb.) 3 L. 47. 1. 4 Egy Étre Mihály vala nemes nemzet, prédikátor és jámbor. Midőn sárga kapcába egy inas ételt fogna urának, monda: Atyámfia, az atyád hájos sarutis visel vala. (P. IV. 547b.) 5 Husztba egy vén Bálás prédikátor jó jámbor, igaz tanyító vala, de igen hirtelen haragú és oly kemény mérges, hogy ugyan fogát csikorgatta bele és kopogott az szájával miatta, mint az meg szélesedett hal avagy egyéb állat; kit erősen bánt ő magais, de nem bírhatta meg magát. Ki miatt sok kártis vallott, cseléde köztis, prédikációbanis miatta magát nem tudta meg mértékelni. (P. IV. 910.) 8 L. 168 1. jegyzet. 7 Besztercebányán egy német prédikátor éjjel fel kel felesége mellől és egy hordóba bújik és ott késsel által metszi magát. (P. IV. 872b.)