Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I I . R É S Z . - IX. SUMMA.
rázható a magyar nyugati reformációnak elképesztő közönye és érzékhiánya a közjogi és egyházszervezeti feladataival szemben. Valamennyi vármegye és talán a Pálffyak egy részének kivételével valamennyi zászlósúr is a reformáció híve, s csak a dinasztia és irodavezetőkké süllyedt néhány kiöregedett árnyékpüspök jelenti még a régi egyházat, — mégsem tudnak az evangélikusok sem az örökös tartományokban, sem minálunk zöldágra vergődni. Nemcsak hogy közjogi elismerésre nem jutnak, (tehetetlenkedésük az országgyűléseken valósággal szánalomraméltó) de még önmaguk számára sem képesek a konfraternitásokon túlmenő, összefogóbb, országos keretbe tömörülni. Csak Bocskai ereje és a Habsburg-házban kitört belviszály hozza ezt meg, — úgy ahogy, — több mint egy nemzedékkel később. Bornemiszának lettek volna lehetőségei, de nem tudta azokat kihasználni, mert nem volt szeme, készsége hozzá. Utolsó éveiben pedig már amúgy is késő lett volna. Az alkalom visszahozhatatlanul elmúlott. A bürokrata főpapok a különféle kancelláriák és kamarák aktahegyei mögött átvészelték a válságot és — birtokon belül maradtak. * * * Rejtélyes kérdés egyelőre, hogy miképpen süllyedhetett el ennek a maga korában annyira kimagasló embernek emléke szinte közvetlenül a halálával? — Ha élete utolsó éveiben valami kisiklás történik, azt a polémia feltétlenül kiaknázta volna, ahogy Pázmány Péter nem is mulasztotta el az Ördögi Kísértetek tendenciózus felhasználását. De hallgatás az egész volnalon. Szenczi Molnár Albert említi ugyan, 1 hogy látta postilláját r meg Kulcsárét, Beythéét és Telegdiét, de kivéve Kulcsárét, alig méltók a többi, hogy újabban kinyomattassanak, mivel hogy azonközben sok bölcs emberektől deákul és egyéb nyelven sokkal hasznosb postillák írattattak s ha az újabb kiadást illetően a roppant terjedelem miatt igaza is van, mégis csak nehezen érthető, hogy az ember és sáfár emléke hogyan tűnhetett így el. Scultetus Ábrahám nevezetes újévi beszédjében a reformáció első száz évéről emlékezve, a magyar reformátorok közt említi Sztárait, Szegedi Kist, Thuri Pált, Károli Gáspárt, Meliust, Hello1 Postilla Scultetica (Oppenheim 1617.) Előszava. — L. Dézsi L.: SzM. A. naplója, levelezése és irományai 76. 1.
