Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VII. TANÚ.

és azokon keresztül szemlélteti Istennek méltó ítéletét. — Sok érdekes jellemtulajdonságuk emlékét tartotta így fenn. Török Bálint vérmessége,

1 Izabella királyné szabadossága,

2 Fráter György egysmás dolga és halála,

3 Dobó István fukarsága

4 és Báthory György kapzsisága (P. IV. 902b.), Dobó Ferenc szeretetlensége anyja iránt,

5 Homonnai Gáspár rettenetes híre (P. IV. 889b.), Liechtenstein Kristóf nikolsburgi fertelmességei (P. IV. 888b), ez 1577. esztendei fű pispek Iatorságai (P. IV. 862), Kerecsényi László kevélysége és halála

6 megannyi kis vonások e személyek jellemrajzához. Haliunk tőle kisebb emberek viselt dolgáról vagy tragikus végéről

7 s nagyobb jelentőségű aktualitásokról egyaránt. 1 Török Bálintot igen n,'-g vakult embernek mondották az sok bűn miatt; igen torkosnak, részegesnek, kegyetlennek, parázna lator életűnek, nyúzó-fosztó kóborlónak. Tisztelte a barátokat, húsvétkor klastromban gyónt, kámzsában jött haza, de már jövet a piacon megejtett egy aszszonyt. — Az ő régi szolgái mondják énnekem. (P. IV. 854b.) (A kegyetlenek kegyetlenül vesznek.„.) így mais sok mérgesek és kik fogókat szokták csikorgatni haragjokban, török kezébe adatnak é ott az kín között fittyet bánnak reá. Mint Török Bálintról mondják, hogy ugyan kopogott mint egy hal vagy medve, oroszlán, mikor csúfolták az törökök és azonba mégis verték. Ki az Istennek csuda ítéletiből lött. Mert őis igen kegyetlen volt az keresztyén vért ön kezével végván, törökhöz való hívséget mutatván. (P. V. ziij.) 2 János királyné Izabella... (P. IV. 888.) 3 Fráter György kincstartó, mint egy király lévén, házába által lőtték, orrát, fülét el metélvén az utcára vettetett. Ki hitte volna, hogy ily uraságból erre jutna. (Fol. P. CCXCVI.) 4 Dobó Istvánnak mikor ötszáz hordó bora lött volna, kérdezte az kolcsárt, töltelékre valót hol vegyen. Mert annak a számát nem örömest kezdené meg. (P. IV. 905b.) 5 Dobó Istvánné Sulyok Sára nagy sírva sok óhajtásokkal panaszolkodott én előttem fiára, hogy fia ki rekesztötte az ő maga keresett jószágábólis. Azis sokat röttegett az miatt. (p. IV. 860b.) 6 P. IV. 599b. v. ö. R. M. K. T. VII. 384.1. 7 A P. IV. kötetében halmozódnak e tudósítások: Csirkéi György szélhámos kalandor (598b), Kerecséni László Gyulái töröknek meg adta (599), Príni Gábortól anyja el futott, minden jószág; másra szállt (860b), Beiczi Ambrus álnok prókátor megvakult (767), Soos István bujálkodó pápista (890b.), Pekri Lajos plébánosát kínozza. Mint lövik által egy agáron összeveszve a deákos műveltségű ifjú Sennyei Ferencet (878), mint öli meg felesége és szolgája Szarka Pétert <878b.), mint gyilkolják hason szúrva a hasaszolgáló Bot Jánost (879) s hogyan hal ördögöktől való kínoztatás után békességgel Forgách István felesége Komjátin (912b.) Kerecsényi László fia Kristóf, és lányának jegyesei hogyan halnak rendre, míg Dobó Ferenc végre elveszi (Fol. P. CCCCLXXXV.), Bánfi László fejét török veszi és Czobor Lászlót malomkerék öli (Fol. P. DCCXIII), Mérai Ferenc meg 1577-ben árokba fordul és nyaka szakadott <P. V. 71b.). Samarjában egy polgárt midőn el választanak feleségétűi, haragjában