Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I . R É S Z . - IV. SZORONGATOTT.
ben, aki ellen csak a Megváltó Krisztus segítségével lehet megállani. Mint midőn az ördögi kísértetekről írnék, és azban szem látomást meg akarnám mutatni mindenféle bűnben mely undokul hever ez világ, és elő számlálnék sok szörnyű latorságokat, némelyek kértek, hogy ne írnék olyról, mely hallaniis röttenetes. De az hasonló ahhoz, a ki rút fekélyes, türös, farkassebes, büdös testet hordoz és sem ő maga nem akar reá nézni, sem borbélylyal nem akar reá nézetni, hogy ki ne hírhedjék. És azonba nőttön nő az méreg benne és meg hal belé. (P.V:kül.leny.Cjj.) Összehord itt mindent, ami az ördögről a Szentírásból, patrisztikából, az ókori irodalomból, történelmi hagyományokból és a közelmúlt vagy jelenkor botránykrónikáiból és pletykáiból csak tudomására jutott. "•>-• Különösen a ,,ne paráználkodjál" parancsolata elleni vétkek vég nélküli sorát vonultatja el előttünk, a kapáját felfosztó barát, a budai friss polgárasszonyok és Enyingi Török Bálint viselt dolgainak és kortársai, meg tulajdon élete megkísértéseinek részletes feltárásával. Realizmusa ezúttal nem ismer határt. De pletykáló kedve is eddig nem tapasztalt és később sem észlelhető méreteket ölt. Aristoteles, Melanchthon, Sylvester János és Tuba Mihály feleségei, Fráter György, Izabella és Kálmártcsehi Márton viselt dolgai, Alexander pápa és Bálint fia veszedelme, Dobó István fukarsága, Sztárai Mihály haragja, főpapoknak, elsősorban Telegdi Miklósnak félrelépései, — számtalan perverzitás és sexuális küszködés leírásának tarka egymásutánja valóban pszichoanalitikai problémává teszik ezt az írást. Mikor szinten ezeket írnám, énis csaknem úgy jártam, mint egy orvos doktor, ki azt mondja vala: engem az én orvos doktorságom igen meg röttent sokszor, mert midőn csudálatos röttenetes és iszonyú betegségre találok, énis röttegek belé, hogy netalám Isten engem azfélekkel ver meg. Énis az sok kísértetek között nem csak röttegést, de ugyan kóstolásátis éreztem. — De mondhatnád, miért szólsz magadról? Meg felel Szent Pál, hogy senki feljebb ne vélne annál, az mi vagyok. (P. IV. 884b.) Rengeteg kor- és művelődéstörténeti anyagot is tartalmaz, így Tardoskeddi Szerencse Benedekné híres bájoló varázsígéit, érdekes babonákat, több hírt a nyírségi Fekete Emberről, meg néven említett főurakról, a kétszarvú emberről, Thurzó lantosa-