Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - VI. A BORNEMISZA-IRODALOM

másra. (1576-ban pl. Nagyszombaton székelő bíboros (!) érsekről beszél. 105. 1. stb.) CZÓBEL ERNŐ: Bock Mihály „Füves kertecske"-jenek magyar kiadásai. Egyetemes Philologiai Közlöny, XXXIV. évf. 1910., 607—610. 1. E jelentős rövid bibliográfiai tanulmány megállapítja, hogy a Krakkóban 1572-ben Balassa Bálint neve alatt megjelent „Beteg lelkeknek való füves kertecske" azonos Bornemisza négy könyvecskéjének negyedik részével, sőt a Bártfán 1580-ban, Detrekőn 1584-ben (de Galgócon Sibolti neve alatt nyilvántartott), 1593-ban Siezen, végül az 1643-ban Gyulafehérvárott megjelent könyvekkel, amelyek mind Bock Würzgartleinjének magyar változatai. — Figyelemre méltó és általunk is elfogadott felfogása, hogy már a krakkói kiadvány is főleg Bornemiszának műve, aki a háborúságot szenvedő Balassa szülőknek akart Bálinton keresztül vigasztalást nyújtani. RAVASZ LÁSZLÓ: A gyülekezeti igehirdetés elmélete. Pápa, 1915. 186., 186—189., 420. 1. Ravasz László e nagy homiletikai művének történeti részében Bornemiszáról is megemlékezik. Egyik ádventi prédikációját részletesen elemezi és bírálja (188—189. 1.) Bornemisza egyéniségének jellemzésénél (186— 187. 1.) meglepő és szinte érthetetlen értékítéletet kockáztat: „Ingadozó, néhol kapkodó is s emellett lobbanékony, heves, hirtelen kigyúló s annál hamarább hamvábahaló akarat." — „Nem volt lehiggadt, kész ember soha, sem világnézetében, sem vallásosságában." — „Pesszimista, mint minden gyönge lélek (!) és írásaiban sehol sem ütköztünk olyan kőkemény bizonyosságba, mint Meliusznál." Theológiai „bizonytalansága okozta, hogy Telegdivel szemben alul maradt." (!) — Lutheránus voltát hangsúlyozza, de életkörülményeinél is több tárgyi tévedésbe esik. BALLAGI ALADÁR: Buda és Pesí a világirodalomban. Budapest, 1925., 329. 1. Minden bizonyítás nélkül határozottan állítja, hogy jómódú kalmár családból származott, amely mindig polgári sorban élt. HARSÁNYI ISTVÁN: Adalékok Bornemisza Péter életéhez. Theológiai Szemle, 1925., 161—163. 1. Két kis közlés, de mindkettő téves. Az elsőben összekeveri az 1559. augusztus 28-i Tanner György féle följegyzést, amely esetleg valóban Bornemiszára vonatkozik, az 1579. évi bécsi fogságra vonatkozó adatokkal. A második a sárospataki duplumtárban volt postilla IV. kötetében lévő érdekes bejegyzésből bizonyítja Bornemiszának Nagyszombatban viselt rendes lelkészségét, összevetve e kézírást Bornemisza hiteles leveleivel, kétségtelenül kitűnik, hogy a fenti (jelenleg a Nemzeti Múzeum Todorescu gyűjteményében lévő) kötet bejegyzése későbbi és jóval primitívebb írás: minden valószínűség szerint egy XVII. század eleji prédikátor bejegyzése, abból az időből, amikor nyilvános protestáns vallásgyakorlat volt Nagyszombatban. DÉZSI LAJOS: Bornemisza Péter. — Jegyzetek a Régi Magyar Költők Tára VII. kötetéhez. Budapest, 1926., 390—407. 1. E rövid írás a Bornemiszáról eddig megjelent legmegbízhatóbb életrajzi vázlat. Kiváló adattárával és okfejtéseivel csak a következőkben jutottunk más eredményre: Bornemisza Tamás apasága nem fogadható el, mivel az semmi érintkezést nem látszik fenntartani Péterrel, noha erre Nagyszombatban gyakran lett volna alkalom. — Csodálatos, hogy a 8 forintos történetről Dézsi sem veszi észre, hogy az a postilla V. kötete végéről való s Bod Péter is csak onnét vehette. — A külföldi útja sorrendjéről