Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - VI. A BORNEMISZA-IRODALOM

ben s egy fólió kötetben ismét 1584-ben. Számos fautort sorol fel Horányi nyomán és egy romantikus nézetet kockáztat a Bornemisza név eredetéről. Ismeri irodalmi terveit. Mint forrásokat közli Lampet, Bodot, Horányit, Wallaszkyt, Schmalt. — Halálát 1583-ra teszi. MARTINUS KLANICZA: Fata aug. conf. Ecclesiarum a tempore reformationis ad Synodum Pestiensem in Comitatibus etc. (1791?) (FABÓ: Monumenta III. Pest, 1865.) Bámulatosan sokat tud Bornemiszáról (főleg 201. 1.). Nemes szülőktől Pesten született, azokat török által elvesztette, szegénységben nevelKedett Kassán, Bécsben. Theológiát tanul. Mivel Bécsben másoknak prédikál, Oláh Miklós 18 éves korában bebörtönözteti. Olasz, francia és német főiskolákat látogat, felszentelve tér haza és Salm Miklós gróf hívására galgóci lelkész lesz. — 1560-ban Szered lelkésze, amely helynek földesura is. (217. 1.) Igen buzgó; püspök által idéztetik, — ordinatio, házasság, kenyér az úrvacsoránál, — üldöztetése előtt Zólyomba húzódik 1564-ben. Innen Bécsbe császár elé idézik. Elbocsáttatván Szereden Tuba Mihály utóda és megyeszerte reformál. 1571-ben Balassa János házánál Nagyszombatban prédikál, Telegdivel sokat harcol. (210. 1.) Tekintélye növekszik. Ismét Bécsbe rendelik és hallgatást parancsolnak rá. Börtönbői szabadulva, mint exuláns előbb Bánffy Lászlónál vonja meg magát s könyveket nyomat. 1582-ben Detrekőben énekeskönyvet ad ki és nyomdájával tengeti életét. Ribinivel egyetértve tiltakozik Bornemisza kálvinizmusa ellen, írásaiból igazolást idézve. — Mindenütt legnagyobb becsüléssel ír a „multorum magnatorum et nobilium evangelicus doctor"-áról. (273. 1.) ALEXIUS HORÁNYI: Nova Memoria Hungarorum et Provincialium scriptis editis notorum. I. Pest, 1792., 542—543. 1. Kiegészítésül a Memoria-hoz közli még Bornemisza Péter énekeskönyvének címét és rövid tartalmát. SÁNDOR ISTVÁN: Magyar Könyvesház, avagy a magyar könyveknek kinyomtatások ideje szerént való rövid említésök. Győr, 1803. Tud a Füves Kertecskéről, az 1574, 75, 79, 84. évi postillákról és így említi a jelenleg címlaptalan unicumot: Négy Könyvecske a keresztyéni hitnek tudományáról. 1577. TÓTH FERENC: A Magyar és Erdély országi protestáns ekklésiák Históriája. Komárom, 1808., 281. 1. A Felső Duna mellyéki református superintendentiák püspökjei élén említi (bizonyára Lampe-Ember alapján) Huszár Gál óvári prédikátort 1568, Bornemisza Péter szeredi prédikátort 1575, majd Sibolti Demetert. JOANNES LADISLAUS BARTHOLOMAEIDES: Memóriáé Ungarorum qui in alma condam Universitate Vittebergensi a tribus proxime concludendis seculis studia in ludis patriis coepta conf ir marunt. Pest, 1817., 23. 1. Az 1550. október 10-én Wittenbergben anyakönyvezett Georgius Abstemiusról tévesen azt tartja, hogy azonos Bornemisza Péterrel. M. D. DOLESCHAL: Die wichtigsten Schicksale der Evanglischen Kirche Augsburgischen Bekentnisses in Ungarn. Lipcse, 1828., 221. 1. Röviden emlékezik Bornemisza 1584. évi postilláskötetéről és annak fautorairól.