Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I . R É S Z . - I. DIÁK.
Szüleiről Bornemisza Péter írásaiban csak egyetlen egyszer emlékezik meg: utolsó művének előszavában. Isten ... az mint hallom sok világi jókkal látogatta volt meg szüleimetis Pesten, de azokat semmié tévén pogán miatt, ily gondviselők alá rendelt volt... (mint Nádasdi Tamás). Ferenc (f 1534 táján), Máté, Klára, Potencia és Margit. Ez utóbbi 1534 előtt férjhez megy Bornemisza Benedekhez (Iványi B.: A Máriássy-család márkusfalvi levéltára. Lőcse, 1917, 93. 1.), aki Hevesi, Somi, sőt Márkusfalvi előnevekkel korabeli birtokperekben stb. gyakran szerepel. E házasságból származik Somi Bornemisza János, Kristóf és Gáspár. János (t 1573—75 között) feleségül veszi elsőfokú unokatestvérét, Máriássy Annát, a fentebb említett M. Ferencnek leányát, M. Antalnak és Máriássy Pálnak (sz. 1529, f 1587. jan. 29.) testvérét. Pálnak legidősebb életben maradt fia Ferenc (t 1613), akiről még később szó lesz. (Táblázatos áttekintését e kettős sógorságnak 1. a Függelékben.) Hogy vájjon valóban ebből a felvidéki fertályoligarcha Somi és Hevesi Bornemisza-családból származott-e egy ág a XVI. század fordulóján Pestre s polgárosodott-e el, az bizonytalan. Pesten, vagy inkább Budán, a török megszállás előtt más Bornemiszákkal is találkozunk: Bornemisza Tamás budai polgárnak fennmaradt egy rövid, igen érdekes emlékirata Buda törökkézre jutásának körülményeiről az 1540—41 években. (Nemz. Múz. Kézirattár Fol. Hung. 39.) Ebből megtudjuk, hogy rajta kívül még Bornemisza György (?) és Gergely is tekintélyes polgárok voltak. Az utóbbi tanácsbéli is. őt magát Batthyány Orbán és Markos Péter, — az árulási kísérleten felbőszült szultán számára sarcot szedő urak, — szörnyű bajba hozták: „Isten tanú benne, hogy házamra jöttek, aranyos kupákat, jeles arany láncokat, ezüst mívet, selyem marhát, aranyos atlaszot, kit ajándokban vittenek ki akkoron császárnak az én házamból, többet tett tizenegyezer forintnál. — Ezzel nem elégedtenek, hanem feleségemet, gyermekemet császárnak adták rabságul!" Az asszonyt és gyermekeit ugyan szabadon bocsátják, de Bornemisza Tamás igen tekintélyes budai vagyona odalett. Kárpótlásul 1564. február 25-én I. Ferdinándtól címeres nemeslevelet kapott, amely tüzetesen megemlékezik családja szenvedéseiről és veszteségeiről. E levél megemlíti feleségét, Annát. 1628. augusztus 1-én kelt címerbővítő levélből kitűnik, hogy Tamásnak két fia is volt: Mihály és bizonyos Istvánnak ismeretlen nevű atyja. Tamás a szerémmegyei Karomból származott Budára s unokája már Karomi előnévvel szerepel. — Lánya Pálczán Péter hajdani budai bírónak volt a felesége. (Gárdonyi Albert: Történetírás 1937, 370 sköv. 1., egyben cáfolata Takács S. romantikus történetének: Rajzok a török világból I. Bp. 1915. 291. 1.) Erről a Bornemisza Tamásról, aki közben pozsonyi polgár lett, Ferdinánd királynak egy német nyelvű benigna resolutiojából is tudjuk (Prága, 1564. május 3.), hogy budai polgár korában minden vagyonát elveszítette. (Hűséges szolgálatáért 6000 forintot kap a királytól.) Egy későbbi resolutioban (1566. ápr. 25.) ismét találkozunk vele: „Nobilis Thomas Bor> nemyzza, olim civis Budensis." Újból vagyonra tehetett szert, mert 1569-ben el akarja adni pozsonyi házát harmincad-hivatalnak. (Ben. Res. 1569. nov. 24.) Három év múlva pedig már mint „kereskedő és nagyszombati polgár" hitelezője a hadseregnek. (Ben. Res. 1574. ápr. 7. stb.) 1580-tól azonban már özvegye Zsófia hajtja be urának követeléseit. (Ben. Res. 1580. júl. 19, 1582. szept. 12.) 1581-ben örökösei tiltakoznak az esztergomi káptalannál Zay László, Pesthy Ferenc és Kalmár Imre ellen bizonyos hagyatéki ügyben. (Orsz. Lt. Eszt. Kápt. El. B. II. 130. 1. = Lib. 7. Fol. 42.) Lehetséges, hogy Bornemisza Péter szülei Pesten rokonságban voltak e budai Bornemiszákkal,
