Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - IV. SZORONGATOTT.

gamba, kit meg sem mondhatnék minemű, kihoz képest én semminek tartom mind ez egész világotis, a mennyibe el múlandó. (P.V.hhhh.) Akármilyen elítélő legyen véleményünk az Ördögi Kísértetek felől, abban mégsem lehet kétségünk, hogy Bornemisza számára, önmaga szemében, a hatrahívás jelentette volna az erkölcsi elbukást, a száműzetés pedig lelki felszabadulást hozott és az Isten iránti engedelmesség győzedelme volt. Lelkem rakva volt az örömmel, érezvén, hogy nem vádol szívem azokba, amit e világ kába módra zajgana, sőt érezem, hogy az Ür Isten ő maga készerített volna reá, hogy ez világ végezeti felé énis jelengetném mind az ördögnek röttenetes gyühösségét, mind ez világnak röttenetes bűneit és azok mellett tanyítanám, bátorítanám és vigasztalnám azokat, kik sok kísírtetek miatt el epedtek és el fáradtak volna, példákat hozván föl nagy sok régi szent és fő emberekrűl. (P.V. 557.1.) Mindenekelőtt feleségét és kicsi ikergyermekeit igyekezett biztonságba helyezni. Ez az — immár negyedik — élettársa Gyótay Erzsébet volt, akinek özvegységből három levél maradt fenn a Máriássyak levéltárában.

1 Valószínűleg egyenest Vámosújfaluba, Sárospatak mellé küldte családját, talán áz asszony rokonaihoz, talán más pártfogója (Dobó Ferenc?) védelme alá. (Az bizonyos, hogy körülményei csak 1580 télutóján tisztázódtak annyira, hogy feleségét onnan megint magához vehesse.) Balassi István oltalmában. Rövid bujdosás után Bornemisza hamarosan újabb csodáját tapasztalhatta az isteni gondviselésnek. Csakhamar támaszta az Ür Isten egy oltalmat oly helyről, kit senki sem vélne. Mert Balasi István uram magához kapcsolván, minden terhét az utolsó résznekis magára vevé, az én és az ő maga vélekedése kívül, és meg tetüék, hogy az semmikép nem 1 Schulek T.; Prot. Szemle 1937, 58 sköv. 1,