Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - I. DIÁK.

Bécsben. 1558-ban Bécsben találjuk. Legjelentősebb forrásunk erre az időre Bornemiszának első nyomtatott irodalmi terméke, a klasszikus drámai átdolgozás, amely újból csak 1923-ban került elő a góthai udvari könyvtárból: Tragoedia magyar nyelven, az Sophokles Elektrájából. Bécs, 1558.

1 Ennek elő- és utószava több becses adatot nyújt szerzőjének addigi életéről. Megtudjuk belőle, hogy Tannerus Györgynek, a bécsi „Archigymnasium" görög professzorának tanítványa.

2 A görög klasszikusok, különösen Sophokles és Euripides iránti lelkesedés teljesen áthatja, s ég a vágytól, hogy általuk a magyar nyelvet, „amelyen már néhány éve írni kezdtek, az öszszes műveltebb nyelvek példájára ereje szerint ő is mívelje és gazdagítsa."

3 Az előszóban már bővebben hallunk erről, valamint drámafordítása keletkezésének körülményeiről is: Mikor az bécsi tanuló nemes uraim kértek volna, hogy valami játékot magyarul szerzenék, kivel az urakat vigasztalnák, jóllehet elégnek magam nem tartottam, mert ez féle írásba nem forgottam, mind azon által kévánságokat meg nem szeghetem, de egyet kelle nekik választanom. Annákokáért, miért hogy nekünk keresztyéneknek minden dolgunk Isten nevének dícsíretire kell lenni, akarám, hogy játékunkis az ő dícsíretire és kereszténeknek épületire lenne. Választám azért az bölcs Sophokles tragődiáját, melyet Elektrának hínak. Bornemisza tehát a bécsi magyar diákkolóniának tagjai közé tartozott. Ezek részben az egyetemre, részben alsóbb iskolákba jártak, részben pedig a Habsburgok udvaránál apródkodták. *, Fakszimile-kiadásban sajtó alá rendezte Ferenczi Zoltán 1924-ben, újból kiadta br. Diószeghy Erzsébet a M. Irodalmi Ritkaságok 21. köteteként. 2 Quod ad me attinet eo libentius hortatu doctissimi viri GEORGII 1 ANNERI Graecae linguae in inclyto et primo totius Germaniae Archigymnasio Viennensi Ordinarii professoris, et praeceptoris mei colendissimi, aliorumque mihi amicissimorum, hanc fabulám hungarico idiomate reddendam suscepi, ut animos nostratium graecae linguae rudium ad rerum necessariarum meditationem inflammarem ... (Utószó.) 3 Omnibus recte iudicantibus notum est, Hungaricam linguam iam a paucis annis seribi caepisse, quae nobis cum Ciceronis, tum omnium humaniorum gentium exemplo in dies magis magisque gravissimis de causis pro viribus excolenda et locupletanda est. (U. o.)