Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - III . SUPERINTENDENS.

M dennap az Ispitál kápolnájába. És az 6 híveit kívülís mindennap tengeti mais. (P. IV. 849b.) A mondottak hitelességét ellenvetésével maga TELEGDI igazolja egyik vitairatában. Polemizálva Bornemiszával e sorokat írja: Kiváltképpen a te ördögi prédikációid rakvák fejedtűi a mi tudományunk és mi magunk ellen gondoltatott hazugságokkal. Minemű amaz, hogy midőn egy olykor Szombatba egy házba prédikállanál és a mennyütő követ emlétenéd stb. (Következik a fent közölt idézet ismétlése, amely után így folytatja:) Ezt te magadnak mag asztal ásódra és nekünk gyalázatunkra írtad. Mintha az Isten a te tudományodnak szent voltát és a mi istentelenségünket bizonyétotta volna evvel a csodával. De maga nem úgy vagyon, amint beszéled. Mert meg ütötte vala ugyan a menny a Szent Miklós egyháza sanctuariomának orrozatját, de csak egy néhány cserépbe tött kárt a héjazaton. A feszületet peniglen, mely a nagy oltár megett egy szegen állott, meg érte és meg hasította volt a keresztit, de el nem rontotta, és a kereszten való feszület képét csak meg sem körömzette. Melynek a keresztit újonnan meg csenáltatták az egyházfiak és mostis azon helyen áll. Nem tudom tehát, hol vötték volt a te uraid az ajándékon küldöztetett morsalékot. (Felelet 195.1.) Ez a cáfolat az esemény legilletékesebb hitelesítése. — Gondolnivaló, hogy milyen hatást válthatott ki az égi jelekre annyi súlyt vető jámbor nagyszombati polgárokból! Végső feszültség. v Telegdinek ezek után egyéb eszközökhöz is kellett nyúlnia. Amikor idézéseire Bornemisza nem jelenik meg inkvizíciós széke előtt, ünnepélyes szertartások között exkommunikálja az egyházból. — Az idegek a végsőkig feszülnek. Bornemisza ez eseményeknek, röviddel lezajlásuk után, részletes leírását adja az Ördögi Kísértetekben. Telegdi Miklós, ki nagy prépost és fő prédikátorok az pispekeknek, sok setétségét hordozta őis a sátánnak. Kinek okossága, nyelve, tanúsága, vigyázása nem kicsiny, de hova nagyobb, anynyival poklabb. Mert az ördög paradicsombanis a kígyót azért választá, mert az okosb vala az többi állatoknál. Ez úgy mint köztök nagy tisztet érdemelt volna. De az Ür csodaképpen állott ellene.