Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - III . SUPERINTENDENS.

Még az kű falakatis pápákrúl, kardinálokrúl, pispökökrű!, papokrúl, barátokról, apácákról költött hazugságokkal mázolják be, úgy hogy még az lölkötJen állatokatis reánk támasztanáják, ha lehetne. (Telegdi P. 1.436.1.) Itt mi köztünkis Magyar országban kevés hely vagyon immár, holott kellemetesek volnának és nem kergettetnének az Istennek szolgái. Timagatok tudjátok, mennyi szidalmat, fenyegetést és minden féle bosszúságot szenvedünk mies veletek egyetembe az hittűi szakadtaktól. Hogy peniglen efféle nyavalyáknak szenvedése haboknak és sezleknek neveztessék, tudják, az kik a Szentírást olvassák. (Telegdi P. 1.280.1.) Bornemisza 1575. évi postillájában még biztos fölénnyel szól a pápás egyház állandó térvesztéséről, szemléletesen utalva romlásának belső okaira: Szinte így járt Istennek az szegény pápai papságais („szántóföldet vött"), mert midőn az lélek váltságot, az purgatórium hirdetését, annak miséjét, az bolcsó járást, az szentek testének, ruhájoknak és képeknek kalmárkodásit nem örömest hagyhatnák el az Jézus Krisztus érdeme hirdetésejért, kit hasznatalannak véltek, azonba mint Krisztusokat, mind pispekségöket, érsekségöket, kanonokságokat és mind kompi ár ságokat el vevé az Ür Isten tőlök és naponként mais testekben és lelkekben romolnak szegények. Ha kedig az Krisztust fogadták volna, minden méltóságok helyeken állhatott volna és az jövedelmeket sem bántotta volna Idvezíténk, csak hogy jó helyre költötték volna, igazán tanulóknak és egyéb nyomorultaknak szükségire. (P.III.65b.) Üjból defenzívvé váló harcában a régi egyház minden erejét Nagyszombat megtartására összpontosította. Teljesen tisztában volt vele, hogy ha ezt az utolsó erősségét is elveszti, kivonulhat az egész országból. Telegdi Miklós. A római egyház ügye, amely Ferdinánd (1564), majd Oláh Miklós halálával (1568) elszánt védelmezőit veszítette, új harcost nyer Telegdi Miklós személyében. Bornemisza benne talál a maga méltó nagy ellenfelére, s később, a 70-es évektől kezdve, egymás sorsának annyira meghatározói, hogy lehetetlen az