Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - III . SUPERINTENDENS.

Egyházának utolsó vára Nagyszombat, ahová az esztergomi káptalan a török elől már 1543-ban menekült. Veszprém, Győr, Eger végvárak s katonáik is, polgáraik is régen a reformációhoz csatlakoztak. Hasonlóképpen a felvidéki és dunántúli maradék városok. — Kalocsa, Pécs in partibus infidelium területté lettek, Erdély politikailag, vallásilag is különvált egészen. Egyedül a kamara székhelyén, Pozsonyban volt minden, legalább külszínre csendben, és Nagyszombatban, az érseki székhelyen. Innen indul ki Oláh egyházlátogató, hódoltató útjaira, s 1559-ben már panaszolja Huszár Gál, hogy nem csak Mátyus földét és Csallóközt fosztá meg az Oláh érsek a nagy Istennek Igíétől és a Krisztustól szerzett sakramentomoknak igazán való ki szolgáltatásától, hanem már a bányavárosokban is üldözi a plébánosokat.

1 — 1560-tól kezdve pedig itt tartja meg minden esztendőben, Szent Adalbert napján (április 22—23-án), a Szent Miklós-templomban egyházmegyei zsinatait,

2 amelyre rendre idézi mind a katolikus, mind a reformációhoz csatlakozott papságot s egyházi bíróság elé állítja őket.

3 Ilyen alkalomból idézték Bornemiszát is Balassi János zólyomi udvarából 1564-ben, s akkor úgy látszott, hogy a római egyház ügye jobbra fordul. Gondolható ezek után, hogy mekkora lehetett érseknek, káptalannak, meg az éppen kinevezett városi plébánosnak, Telegdi Miklósnak

4 felháborodása, amikor 1564 közepén magában Nagyszombatban tűnnek fel eretnek igehirdetők, akik magánházaknál prédikálnak, gyóntatnak, esketnek. Oláh augusztus 23-án erélyes levélben tiltakozik ez ellen a városi tanácsnál.

5 Nem sok eredménnyel azonban, mert a következő évben Huszár Gálnak a városból való eltávolítását már császári rendelettel kell a tanácsnál szorgalmaznia.

6 Minden valószínűség szerint Bornemisza Péter és Huszár Gál az a Socher Antal jezsuita által említett két „minístellus'

!

, aki a „lutheranizmus és kálvinizmus fáklyáját bedobja Nagyid Az igaz papság tüköré előszavában. 2 Szvorényi: Synopsis Decr. Synod. 208., 217. 1. Kollányi F.: Oláh M. Katholikus Szemle 1888. 62. 1. 3 Kollányi F.: Zsinati bíróságok 1561-ben. Magyar Sión 1895. 4 Brösztel L.: Telegdi Miklós élete. Kath. Szemle 1895. 615. 1. 5 Stelczer i. m. 112. 1. 8 1565. január 28. (Stelczer i. m. 112. 1.)