Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - III . SUPERINTENDENS.

m törvén kevélységekben, irigységekben, bosszúállásokban és fös­vénységekben. (P. IV. 904b.) S legkevésbbé sem törődik azzal, hogy Török Bálint menye, unokája, Balassi Menyhárt édes fia a legszorosabb kapcsolatot tartják fenn vele. — Híre, tekintélye külföldre is eljut s felkeresik fő kolcsos vá­rosokból bölcs német és cseh prédikátorok is. 1 Főleg a könyvnyomtató műhely révén egész kis udvartar­tása van: asztalánál feleségén és gyermekein kívül oskolames­tere, udvarló deáki ülnek, s jobbágyai, kocsisa, szolgái, könyv­nyomtatói és könyvkötői figyelik parancsát. (P. IV. 823, 1.) (Ugyanakkor Mosóczy Zakariás királyi tanácsos, tiníni püs­pök a pozsonyi kamarának azon panaszkodik, hogy koplalni kénytelen és hogy nem tud Nyitráról Bécsbe a királyi tanácsba utazni szegénysége miatt.) 2 Ahol megjelenik, kitűntető megbecsülésben részesül 3 s mél­tóságnak tekintik, nem pedig főúri szervitornak. Ha mulatók közé kerül, a pohárt, kockát szégyenkezve elrejtik előle. 4 Mindazáltal nem olvad fel soha a fényes környezetben, gondja mindig az egész községé s az egyszerű munkatárs csak olyan fontos neki, mint bármelyik nagyúr. Prédikátorok. Láttam köztünk való bölcs prédikátorokat, tótot, németet, magyart, hogy az együgyűket csúfolták és végre Isten azoknak tanítások által többet épített, sőt amazok ajándékokbais meg fo­gyatkoztak (Fol.P.LXXX.), írja méltatlankodva olyanokról, akik a maguk bölcseségét túl nagyra tartották. 1 Az hipokritákis azért kárhozatra való bűnösök. Nagy csuda dolgo­kat mondhatnék jeles bölcs emberekről. Mint némelyek jöttek én hozzám fő kolcsos városokból, bölcs német és cseh prédikátorok, kiket nagy becsü­lettel fogadtam és tűlek nagy szeretettel akartam tanulni, kik igen értel­mesen szép dolgokrólis szóltak ebédig; de az étel után akarván magoknak kis szabadságot venni játékra, tréfára, részegségre, — hogy ismerek, hogy én őket az miatt meg jegyezném, ők kerülő szóval kezdenek csúfolni Krisz­tus Urunknak imez mondásával: Ti vattok a földnek savai. (Fol. P. CCCCXXV 1.) 2 Iványi B.: Mossóczy Zakariás és a magyar Corpus Iuris keletkezése. Bp. 1926., 33., 34., 85., 87. lapok. . 3 Egy hadnagy, midőn énnálam alább helyre esett volna másnál, mér­gében nem ehetett. (P. IV 530b.) 4 Láttam, mikor oly (lator, parázna, részeges, dúló-fosztó) helyre találkoztam, e! röjtötték az pohárt, az kockát és előttem nagy keveset szóltak, maga azon kívül rakva voltak csélcsapással, hogy már isten nem nézne reájok, hanem csak az prédikátor. (P. IV. 593b.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom