Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - VI. A BORNEMISZA-IRODALOM

egymáshoz való irgalmasságáról írt beszédeit külön választva is közreadja s ekként szélesebb köröknek is hozzáférhetővé tegye." KERECSÉNYI DEZSŐ: Bornemisza Péter. Protestáns Szemle, 1929., 395—399. 1. Rendkívül élvezetes és szellemes essay, a műfajjal járó csillogó gyarlóságokkal. Egyéniségének megragadása kiválóan sikerült. Küldetéstudatának, a postillák céljának rajza is. Abban is nagy igazsága van, hogy „egyénisége sok részben egyik záró képlete a protestantizmussal induló magyar írók sorának." Lényeget érintő elrajzolás azonban, — amely egyébként szinte közhelye már az irodalomtörténeti oktatásnak, — hogy benne találjuk a humanizmus és reformáció szintézisét. Ez állhat Honter Jánosra, Stockei Lénárdra, Heltai Gáspárra is, meg a XVII. század nem egy kisebb-nagyobb személyiségére, — de semmiképpen sem Bornemiszára, aki exisztenciálisan theológus és prédikátor és aki humanisztikus műveltségét az íge-hirdetés ancillájának tekintette. ZOLNAI BÉLA: Bornemisza pogány bölcsei. Széphalom, 1929., 201—206. 1. (Eszmetöredékek.) Ez a felette érdekes kis karc tulajdonképpen Balassa-milieu tanulmány. Sajátságos előítéletből célzatosan válogatott idézetek hangsúlyeltolásával példátlan torzítást produkál: Bornemiszát humanisztikus neoplatonistának állítja a gyanútlan olvasó elé! „Bornemisza pogány bölcsei, — görög és deák tanítók, — azzal a gesztussal lépnek föl, mint akik hordozói a bűnös emberiség szabadító igéinek." (!) „Egyházi és pogány kultúra: mintha nem is volna ellentét a kettő között. Ez már több mint a középkori jámbor theológus ahisztorizmusa, amely Trója kontúrjait templomtornyokkal rekonstruálja... Itt a humanizmus tudatos propagandája működik: minél több asszociációval és reminiszcenciával hozzákapcsolni a vallásos műveltséget az egyetlen bámult kultúrához, az antik világ csudáihoz és szellemi kincseihez." — „Ez a pogánybarát keresztyénség az egy istenhívés ősi mintáját nem a zsidó praehistoriában, a választott népnél, hanem a pantheizmus klasszikus földjén keresi, tanúságot téve arról a nagy prestigeről, amely a pogány mithologia kultúráját fölébe tette az ótestamentumi szent történeteknek." — „Groteszk izlése nem vall humanitásra: néha úgy érezzük, mintha valamely „nevető filozófus" tréfálna, aki relativista röhejre fakad a világ dolgai fölött." „A Mester instrumentumának sok húrja van, de nem mindegyik rezdül összhangra a Balassi lantjának melódiáival." „A konklúziót könnyen levonhatjuk. Bornemisza Pláton idézeteivel lezárul a platonista gyűrű Balassi körül. Mestere is, tanítványa is névszerint hivatkoznak az eszményképre, akinek filozófiáját tudomásul nem venni szinte lehetetlenség a humanista világban." Bornemiszának s általában művelt reformátorainknak ezt a teljes félreismerését talán sikerül tanulmányomnak kiigazítania. PINTÉR JENŐ Magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés. II. A magyar irodalom a XVI. században. Budapest, 1930. (Főleg 108—117. 1.) Evangélikus volt-e, vagy református, bizonytalan. Inkább a lutheranizmus felé hajlott. Főcélja megsemmisíteni a katholicizmust Magyarország nyugati tájain. Három nagyobb idézetet közöl: szökését Bécsből, a tatárpusztítás és rossz napja leírását. Nincs még egy protestáns prédikáló és elmélkedő, kinek vallásos képzeletvilága és naiv szubjektivitása hasonló volna Bornemiszáéhoz. Szereti a szertelen színezést, ijesztgeti hallgatóságát, goromba szidalmakkal tör ellenfeleire. (Telegditől idézi a Fejtegetés szitkait.) Személyeskedő gya-