Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
FÜGGELÉK, - VI. A BORNEMISZA-IRODALOM
ide jegyzem, amit tudakozásomra e tárgyban egy igen neves és felette éber férfiú írt nekem, aki a felsőmagyarországi egyház elöljárója, — amivel azt hiszem nem sértem meg e kiváló férfiút, minthogy ezzel nem kevéssé járul hozzá a mi jezsuitánk vakmerőségének megcáfolásához. — Ez tehát így értesít: „Ami Bornemisza Pétert illeti, az a magyarországi egyházak reformátorainak talán legkiválóbbja volt. Anyanyelvén különféle kisebb műveket írt és az ördög kísérteiéiről könyvet adott ki, amelyben (nem pedig postillás művében, amint a jezsuita Pázmány mondja,) Bornemisza eseményszerűen elmondja az ördögi kísértetek undokságát, amelyeken keresztülment s csupán hogy bemutassa és hitelességét igazolja, minden emberi rendből, a politikaiból, illetve világiból és az egyháziból személyeket meg is nevez, s Isten kegyelmének mondja, hogy 'azok, amint a Sátán ravaszságából elbuktak, ismét észre tértek. Ennél azonban, amint az hűséges lelkipásztorhoz illett, tovább megy és tanítja kortársait s Isten igéjéből oktatja, miképpen kelljen a Sátánnak ellentállani, aki még a nagy embereket is behálózza a testnek ilyen szörnyű tisztátalanságával. És mindezt azért teszi, hogy építsen, nem pedig, hogy romboljon; nem azért, hogy bárkit megbélyegezzen, hanem ellenkezőleg, hogy nagy embereknek, még egyháziaknak is, hibájából másokat figyelmeztessen, hogy aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, nehogy elessék ..." Ennyit e kiváló férfiúnak 1622-ben hozzám intézett leveléből, ami által a mi jezsuitánknak szemtelen arca annyira megkopasztatik, miszerint csoda, hogy nem vörösdik el, ha ugyan van képe egyáltalán." (FRID. ADOLPHUS LAMPE) — DEBRECZENI EMBER PÁL: História Ecciesiae Reformatae in Hungária et Transilvania. Uttrecht, 1728., 567. 1. Bornemiszát a felsődunáninneni református superintendensek között sorolja fel: Gallus Huszár Anaxius, Pastor Ovariensis et. Superintendens circa Annum 1568. Petrus Bornemisza P. E. Szerediensis et Superint. An. 1576. Demetrius Sibolti ... Episcop. Cis-Danub. Nicolaus Dobronoki P. E. Komaromiensis et Sup. An. 1608. Petrus Tsene Szentzinus, P. E. Ersek-Ujvariensis, et Super, circa An. 1615. Joannes Samaraeus P. E. Halasziensis et Sup. An. 1623. stb. HAYNŐCZI DÁNIEL: Epistola gratulatoria ad virum Dei summe reverendum, amplissimum, cl'arissimum, doctissimum. Dn. Jo. Sipkovics TOTH ecciesiae Tetiensis pastorem fidelissimum dioeceseosque Jauriensis seniorem vigilantissimum nobilem Hungarum cum is ad provinciám sacram superattendentis in ecclesiis Hungáriáé Trans-Danubianis quae sunt Aug. Conf. communibus suffragiis sibi delatam Anno MDCCXLII. d. III. Kai. Mart. in Ecclesia Vadosfalvensi publice solemniter rite consecraretur. Scripta a Daniele Haynóczi gymn. Sempron. evang. rectore. Halle, 1742. E hosszú című rövid irat verses üdvözlése Tóth Sipkovics György téti lelkész, győrmegyei esperesnek superintendenssé választatása alkalmából. Latin rigmusokban sorolja fel Sipkovics elődeit. Az ide tartozó strófa, amelynek minden nevéhez életrajzi jegyzetet is fűz, a következő: Quando vei Huszár Gallus Anaxius vei Bornemisza aut deinde Siboltius, aut Muraközi, aut Klaszekovics Gönczius aut Nicolaus Pálházi.
