Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
FÜGGELÉK, - V. SZEMELVÉNYEK. - b) igehirdetéséhez.
gass e bizonyságokra,hogy e mellett értekezzél a próféták írásárólis, és mind azdig forgasd az írást, míg szinten tökéletes és bizonyos lelietsz benne: hogy ez alázatos kis gyermek, ki az jászolban feküdt Bethlehembe, az élő Istennek Fia volt, ez világnak Ura és idvezítő Krisztusa volt. Mert ennyi sok bizonyságot nem ok nélkül támaszt az Ür Isten élénkbe. Mert ugyan azt akarja, hogy igen jó! meg esmérjük őtet és naponként a mi gyarló okosságunk épüljön esmeretében, hogy nagy alázatossága miatt a mi kevélységünkből meg ne utáljuk őtet. Ez az oka, hogy noha szegényül és igen alázatosan bocsátá ez világra az ő szent Fiát, de mind az által nagy mennyei dicsőségvei, Angyalokkal szolgáltatott nekie, hogy abbólis eszünkbe vennénk ez alázatos kis gyermeknek nagy felséges dicsőséges királyságát. De erről tovább szóljunk bévebben: most rendvei lássuk ez evangéliom magyarázatját. És pásztorok valának ugyan azon tartományban, kik virrasztván a mezőn őrzik vala juhaikat. Csordák tornya. Hieronymus azt írja, hogy a bethlehemi tartományban egy torony volt, kit a sidók Edernek, azaz csordának hittak. Kit vélnek, hogy a régi Jákob csordája legeltető helye volt volna. E pásztorokotis ott az tájba állítják, hogy legeltették nyájokat. Most immár A mezőn vagyon semmi egyéb jel nincsen, hanem csak jelt csináltak ott, ahol az Anheiyének gyalok szóltak a pásztorokkal. Azonképen Bethlehemis mind el Az úr jászolárui. pusztult, csak az jászolt építőitek meg, a kibe a Krisztus feküdt. Értelmes pásztó-űe azokkalis a bálványozok csak babonaságra élnek. E pásztorok 'kedig a mint én aránzom, valami Isten félő és Isten szerető személyek voltak. Kiknek a Krisztus felől értelmek és valami reménségek volt. Mert régen ő magok a gazdákis őriztek juhokat és ugyan a mezőn lakoztak vélek. Az féle értelmes jámbor pásztor vala régenten szent Jákob patriarkhais. Olyan volt Moyzes, Dávidis, kiből Isten királyt és prófétát emelt vala. Kitől szóltak. Képes kedig, hogy ez Isten félő pásztorok akkoris beszélgettek az jövendő Krisztus felől. Mert az Angyalok örömest forgolódnak ott, ahol Istenről szólnak. Idvözítőnkis azoknak ígéri magát, a kik ketten avagy hárman az ő nevében öszve gyűlnek. Az ördögök kedig ott serénkednek, ahol ördögi undokságokról beszélgetnek. De ez jámbor pásztorok, ha mit szólnakis a Krisztus felől, az akkor, az időben tévelgő beszéddel volt elegy. Mert mind az egész országnak úgy veszett vala esze, hogy nem lelki királyt, hanem csak ez világi királt és Krisztust várnának. Azért én hiszem, hogy imilyen sápolódások volt szegényeknek, hogy midőn látnák az egész Minemő testi ésországnak nagy romlását, a szent gyülekezetnek sok eretnek tével'voít a* s!dó a Sések miatt, esszeusok, saduceusok és farizeusok hamis tanítása országnak mig miatt esze veszett a községnek. Heródes király kegyetlensége miatt el jött a Krisztus. , ,.., , . , , , , , nagy nyavalyáját es mmd az egész országnak a romai poganok miatt sok féle rettenetes isszonyúságokat. Ezeken nyavalyások szapolódván törődtek és óhajtván fohászkodtak, hogy az Ür Isten bocsátná el immár az ő meg ígért Krisztusát, kinek általa mentené meg őket a sok féle lelki és testi ínségekből. Kik netalám mind Já-
