Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - V. SZEMELVÉNYEK. - b) igehirdetéséhez.

veszni. De az oda mosolygók, ihogók-vihogók tisztátalanságát le tisztítsuk rólunk és ki gyomláljuk közülünk,helyén hagyván az Isten Igéjének tiszta prédikálását; és ahhoz ragasztott külső árnyék mutogató és mégis példázó szem fény vesztő pepecseléseket el taszítván tűlönk, mint ki ismét vissza akarna vinni az régi okádásra és undok fertelmes sárra. Kiről Szent Jánosis egy nihány gyülekezeteket mint feddjen és intsen, olvasd meg Apocal. 3. Summája. /

m szólánk, az régiekis, az mostaniakis mint vesztettek és döglöttek meg, hogy az mi Istené, azt tisztán nem akarják Istennek adni: Az sidók külső ékességvei, az pápaságis tündöklő aranyval, ezüstvei, az oda vigyorgókis azonnal akarják az Ür Istent tisztelni. Kiknek noha valami részét hadta volt Isten Ó törvénybe, de az Üjba egy punktnyit semmit nem hagyott ez félét. Hanem az testi szemnek és a kevély természetnek és az földi okosságnak Isten tanácsa kívül igen tetszenék, de bizony mind bolondság Isten előtt. Mondok ím meg halljuk, hogy az mi testi és földi, mint ezüst, arany, bársony, kamuka, szép faragott kő és egyebek ez félék, ezeket örömest adunk Istennek, ha neki kellene. De bizony ő nem gyönyörködik csak egy csöppetis ezekben, sőt utálja, ha tiszteletért míveled, hanem ha külső szertartásért, és csak annyiból, amint az külső jó rend kévánja. (Post. V. 393—396 és Fol. P. DCLXXII. 1.) Mi időnkbelí boldogságok. De immár most elközelíttetvén az utolsó ítélet napja, és sietvén az Isten ez világnak utolsó sonkolyából és gazából ő magának tisztességes edényeket az ő irgalmasságának örökké való dícséretire gyűjtögetni, újonnan oly nagy világosságval feltámasztá az ő Igéjét a mi időnkben, hogy az apostolok idejétől megválva soha ennél világosban nem volt mind ez egész világonis. A pönitencia igazán prédikáltatik a tíz parancsolatnak igaz magyar ázat jából, kiből sokan meg utálják az Isten ellen való bűnöket. Az meg röttent szívük bizonyos foganatos vigasztalást vesznek az Evangéliumnak bíztatása szerint. Az Ürnak szentséges Sakramentomi szinten úgy szolgáltatnak, mint Krisztus Urunk szerzetté és mint az apostolok éltek vele. Még az gyermecskékis az katechismust tisztán tanulják, értik és hirdetik. Az sok emberi találványok meg omlottak, az misének sok bálványozási, az keresztelésnek kakolási, olajozási, az harangoknak meg keresztelési és az sok ezer gyermeki morcongó pepecselések meg szűntek, az henyélő, torkos, bordélyos klastromok és káptalanságok le dőltek. Immár az könyörgés és az imádkozás nem az tőkéknek, köveknek, írott embereknek, nem az teremtett eleven és holt állatokhoz lesz, hanem az valóságos Istenhöz, az ő közbe járó szent Fia által. Az fejedelemség és az házasság az ő méltósági szerint becsültetik az Istennek Igéjéből. Az oskolában minden nyelven az jó tudományok hirdettetnek. Az nyomtató szerszámok az Isten Igéjét minden nép köribe ki terjesztik. Az Bibliát minden nemzet az ő nyelvén olvashatja. Az emberek igaz hitben, csendes szívvel lelkeket Istennek az Jézus Krisztus által ajánlván, békességesen múlnak ki, az Istennek ígért kegyelmébe az Sacramentomok őket meg erősítvén és meg pecsételvén bizonnyal várják feltámadásokat és örökké való örömö-