Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - IV. ÉNEKEK.

Igen félnek Krisztusnak hóhári, Az Júdássál és Annás szolgái, Kaitássál és ő soldinári, Pilátussal az ő párt tartói. Ott mindenek* az keresztre néznek, Mert mindenek arról ítéltetnek, Kik Jézusban hittek, idvözülnek, 356. Kik nem hittek, mind pokolban mennek. 381. Csalárdságnak dögletes edényi, Az ördögök konkolynak hintői, Ür Istennek örök ellenségi, Mind ott lesznek bűnöknek /e/ő/. 393. Az kárhozott nagy sok keresztyének, Kik csak névvel voltak keresztyének, De nem hittek Ür Jézus Krisztusnak, Ott mind ördög lészen ő vezérek. Teljes világ ott az szérön lészen, Mind az java, gonosza ott lészen, Mind konkolya, búzája ott lészen, Mind igaza, hamissá ott lészen. Urunk Jézus ímé ott el kezdi Azon szérön a búzát csépleni, Mindeneket erősen ítélni, Igazságnak csépével törleni. Reá tekint jobb felől anyjára, Krisztus Urunk az Szűz Máriára, Ottan fel kél szent anyja lábára. Térdre esik, hallgat Szent Fiára. Ám Szent Fia anyjának azt mondja: „Tiszteletes szent anyám Mária, Légy mindenkor Istennek áldott ja, Szent Háromság Istennek bódogja. Virágozó méhedben viselél, Ez világra engemet te szüléi, Az te áldott tejeddel éltetél, Ember korra engem fel neveiéi.