Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VI.THEOLÓGUS

rok,

1 s dacol a királlyal Semptén, biztos fedezéket nyújtva a vidék magyar egyházi vezérének. Szorongatottságukban a különböző országok rendjei egymással szoros érintkezésben állanak, és láttuk Sibolti esetében, hogy az egyháziak kapcsolata is intenzív. így alakul ki a magyar protestantizmusnak nyugati és keleti ága. Melanchthon felemás öröksége elemeire bomlik. Az egyik Bécscsel és Brieggel tartja a legközelebbi kapcsolatot, a másik Lengyelországgal; távolabbi vonatkozásban: az egyik Szászországgal, a másik Svájccal. Ezen az egyensúlyon nagyobb változás csak Bornemisza halála után esik, amikor is a magyarságnak egy része lemorzsolódik a corpus lutheranumról. Hogy azonban a Felvidék magyar urai oly tetemes számban maradtak evangélikusok s Illésházyban és a két Thurzóban nagy nádorokat adhattak a nemzetnek, akik a keleti protestantizmusnak református fejedelmeivel együtt védték a magyarságot koronás királyaival szemben, — az közvetve Bornemiszának köszönhető. Örökségének őre a XVII. század elején Pálházi Göncz Miklós superintendens, majd a nagy kassai lelkész, Bethlen Gábornak volt udvari papja: Alvinczi Péter. Utóbbi a református oldalról érkezett, de sokkal határozottabban állott nemcsak liturgikus vonatkozásban, hanem hitvallásilag is az evangélikus felfogás mellé,

2 mint amennyit Bornemisza engedett — szertartásokban — lutheránusságából. 1 1569-ben Reuter Kristóf hetenként többször prédikál Salm Julius házában. 1574-től pedig a rendek házában és egyik külvárosban működik evangélikus prédikátor. (Raupach: E. Oesterreich I. 107, 154 1.) — Érdekes, hogy a rendek házában berendezett oratóriumban sem volt oltár, hanem csak asztal az úrvacsora kiosztására, amelyet a nagy tömegre való tekintettel ráccsal vettek körül. (Bibi.: Archiv f. Östr. Gesch. 1899, 175 .) 3 V. ö. Révész Kálmán: Százéves küzdelem a kassai ref. egyh. megalakulásáért. 1550—1650. Bp. 1894.