Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VI.THEOLÓGUS

Az prédikátorok ellenis sokféle méltatlan mérgességek és rágalmazók támadnak, még azokrais, az kik az ő tisztekben iga­zán és híven el járnak, nevezvén őket utálatos nevekkel. Egymás köztis gyalázatos neveket gondolnak, hogy egyik félt test rágó­nak, Brentiánusnak, eretneknek, Arrius, Sabellius, Nestorianus hitűnek csacsogják, az más félt sakramentáriusnak, hittűi sza­kadtnak, hitetlennek, ördögi tudományának. Melyek sokszor csak kevélységből, irigységből és mérgességből támadnak, mint Krisz­tus Urunkat ők nevezték samaritánusnak, ördögtűi valónak dagá­lyokban és mérgekben. (Fol. P. CCCCXLIX.) Szinte ökumenikus világossággal ítél, mikor ki meri mon­dani, hogy akár minemű nemzet legyen, akár magyar, akár né­met, és akár minemű keresztyéni nevet viseljen, és az nyelvével akár mennyit tudjonis szólni az Krisztus felől, de ha ő benne szí­vébe fel nem öltözött, hogy nem leend menyegző ruhája, hanem csak képmutató keresztyén leszen, az az Krisztusban tött ígéretét Istennek szívébe nem szorítja, ő általa Istenbe nem bízik, ennek a menyegzőbe, az az az üdvözítésébe semmi része nem leszen. (P. V. 102b. 1.) Keleti és nyugati protestantizmus. Debrecenben és tőle keletre a Zápolyák és erdélyi fejedel­mek uralma alatt élhette a reformáció a maga különleges, vég­letekbe kilengő életét, — létében a messze nyugatra vissza­szorított római katolicizmus nem fenyegette. Még a Báthoryak korszaka sem jelentett alapvető változást. Nyugaton egészen más volt a helyzet. Bécs és Prága közel­sége, a „központi" kormányhatóságok főpapi vezetői állandó veszedelmet jelentettek még akkor is, amikor már csak Nagy­szombatban voltak birtokon belül, és Pozsonyt is csak alighogy tartották. E nyomás ellen, amely egészen sohasem szűnt meg s Oláh meg Verancsics érseksége idején igen jelentős volt, szö­vetségest kellett keresni. E szövetséges leginkább az örökös tar­tományok, elsősorban Alsó-Ausztria protestáns rendjeiben kínál­kozott. Ezek pedig evangélikusok, sőt hozzá nagyobbára a flá­ciánusok hajthatatlan fajtájából valók voltak. Ha Bornemisza nem áll világosan erre az oldalra, magára marad támasz és segítség nélkül. Salm Julius azonban Bécsben dacol a császárral, palotájában törvén hatalmas termet isten­tiszteleti célra, amelyet zsúfolásig töltenek meg a bécsi polgá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom