Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - I. DIÁK.

egy inast állattak bele, gyermekeinket széllel köll búdosiatnonk, nincsen ki tanító.

1 Az ifjú Bornemisza némi joggal láthatta minden baj forrását az új kapitányban, Feledy Lestárban, aki egyébként a következő évben már a német papot is üldözi.

2 — Sajátságos térítési kísérlete balul ütött ki, s a tömlöcből való csodálatos menekülése után természetesen Kassáról is el kellett bujdosnia.

3 A következő három esztendőt ismét meglehetős homály fedi. Célzást találunk rá a postillák utolsó kötetének végén: A kassai fogságból nagy böcsületim lőttek sok előtt. De hogy Pálként magam el ne hinném, az után három esztendővel gonosz hírt támasztott felőlem Isten, kiből mind az által nagy nemesen ki tisztított. De fogság alatt. (P.V.hhhhij.) Nyilvánvaló ebből, hogy új körülményei között jó dolga lehetett, míg csak 7556-ban valami bajosan kideríthető ügyben súlyos gyanúba nem keveredik, amelyből csak nehezen, újabb fogságon keresztül szabadul meg. Ez az utóbbi kellemetlenség nyilván könnyebbé tette az immár huszonegy esztendős Bornemiszának, hogy annyi korabeli fiatalember példájára ő is vándorbotot ragadjon, és külföldi tanulmányútra induljon. Minden bizonnyal útrakelése idejéből való ez a darabosságában is megkapó Siralmas Éneke, amely a Vasady Kódexben maradt ránk.

4 1 Régi M. Nyelvemlékek II. 101. I. 2 L. Henckel Conrad panaszos beadványát a városi tanácshoz. (Kemény L.: A reformáció Kassán. Kassa, 1891. 65. 1.) 3 Feledy Eustachius (Alestachius) csak 1555 márc. haváig maradt kassai kapitány. Utóda Tarnóchy András királyi tanácsos (Ben. Res. 1555 márc. 15.), aki az előző évben Dessewffy Jánossal együtt mint királyi biztos zaklatja vallásügyben a felvidéki szabad királyi városokat. (V. ö. Zoványi J.: A reformáció M. országon 1565-ig. Bp. év. nélk., 271.1.) Feledy egyébként alighanem 1567 tavaszán hal meg, mint Ajnácskő várának ura. (Ben. Res. 1567 május 18.) 4 Kétségtelenné teszi e korai szerzőség idejét az ének tartalmán kívül annak dallamjelzése is. A Vasadi Kódexben, amelyben fennmaradt, nótája: Mindönö, ami Dézsi Lajos helyes megállapítása szerint azonos versmértékű és ugyancsak refraines fordítása a 127. zsoltárnak: Mindenek meg hallják és jól meg tanulják. E zsoltár legrégibb kiadása, az 1566. évi Nagyváradi Énekeskönyv, pedig már dallamát így jelzi: Siralmas énnékem nótájára. Ez tehát akkor már elterjedt és ismert dallam volt. Bornemisza csak 1564 után fordulhatott meg ismét Husztnak környékén (I. 33. lap) de ekkor már a Ferdinánd-párti Balassi Menyhártnál és a német Schwendi Lázárnál barátságos küldetésben, ami a vers tartalmával ellentétben áll. Husztot pedig csak 1567-ben foglalja el Schwendi. Ha tehát mintegy 10 évvel későbbi szerzőséget tételeznénk fel, lehetetlenség volna a Váradi Énekeskönyv dallam jelzése.