Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - IV. SZORONGATOTT.

fiak. Ennek tulajdonát képezte u. í. az a gaigóci kaíastrom, amely nyomtatónak és szerszámainak nyilván szállásul szolgált.

1 Ugyancsak ebben az évben jelenik meg „typis Valent. Mantskovit" Kyrmesser Pál elveszett munkája: Confessio de vera Deitate Domini Jesu Christi.2 Fennmaradt levelének tanúsága szerint Bornemiszáné Gyótay Erzsébet is Galgócon tartózkodik ekkor (1585. február 10.) s nagyon lehetséges, hogy az özvegy szeretné az üzemet tovább vezetni, mint ahogy Heltai Gáspár özvegye is tette Kolozsvárt. Hogy miképpen jutottak Bornemisza nyomtató szerszámai Mantskovit birtokába, arról minden adatunk hiányzik. Mantskovit 1587-ben még Galgócon tartózkodhatott, mert november 20-án felkéri a pozsonyi kamara Mosóczy Zakariás nyitrai püspök hátrahagyott könyvtárának felRauscher-Mantskovit: Az keresztyéni tudománnak főágairól (Galgóc 1585) egy lapja. becsülésére.

3 1588—89 fordulóján azonban már Vizsolyban találjuk: 1589. február 1-én ott lát hozzá Károli Gáspár Biblia-fordításának kinyomatásához. A postillák sorsa. Bornemisza könyveinek sorsáról több érdekes adatunk van. — Máriássy Pálhoz 1580-ban írt leveléből megtudjuk, hogy ba1 V. ö. Gulyás P.: i. m. 172 I. (Sztripszky 29. sz.) 2 R. M. K. II. 185 sz. 3 Gulyás P.: i. m. 173 1. — Hogy ebben az érseki jószágigazgató és egy pozsonyi könyvárus mégis megelőzték, annak bizonyára felekezeti meggondolások voltak az okai.