Kovács Sándor: Luther szobra. Budapest 1938.

5 oly lélekből születhetik, amelyik saját korának éppúgy ura tud lenni, mint hőse, aki megszabja népe, nemzedéke útját, mint a felhő és tűzoszlop Izraelnek a pusztában. A történelmi hős, ha igazán hős és nem csak jelmezét viseli korának, nein magától születik, hanem Isten küldi; az egymást felváltó korok, nemzedékek szűnös-szűnetlen formálják, alakítják. Formálják már megjelenése előtt, amikor minden nemzedék, mely várja és vágyódik utána, ad hozzá valami alkotó elemet, építőnnyagot, színt, hogy igazán az emberiség hőse, jótevője lehessen. A nagy lélek megszületése azonban éppoly sejtelmes titok és épp annyira kikutathatatlan, mint egy nemzet alakulása. De alakítják történelmi megjelenése után is. Mindenkor módosítja alakját, lelki képét saját eszménye szerint; mást és mást lát benne, mintegy saját törekvéseinek lelki vezérévé teszi és hitelesítő pecsétül használja, — amint a kései festők néha új színezéssel ízlésük vagy a kor gondolatvilága szerint módosítják az eredeti nagy műremeket, amelynek mélységeibe nem látnak. Az igazi művész azonban felfedezi a hős valódi lelkét, az esetleges vonásokból, a ráülepedett történelmi porból tisztára hántja — mossa a maradandó értéket és nagyságot, megtalálja a hatás titkát, hogy hősét a maga történelmi hűségében állítsa kora elé. Erre azonban csak a hőssel cgylelkiségű, teremtő művész képes, akinek lelkében a hős nagy érzései, legszebb gondolatai, egész belső világa tiszta zengésű visszhangot vernek. Történelmi hős-e Luther? A történelmi hősnek minden lón y eges tulajdonságát megtaláljuk benne, noha nem voll seregzúzó hadvezér, világbíró Nagy Sándor, Julius Caesar vagy Napoleon. Ö más fegyverrel harcolt és győzött; nem testi fegyverrel, hanem lelki fegyverrel és győzelme nagyobb, mint amazoké, mert a lelkeket indította el az idvesség útjára. Ë1 benne az isteni küldetés tudata és tudja, hogy e kjüldetését elárulnia nem szabad. Fcleh» a történelmi megbízás sikeréért, amit teremtője és megváltója rábízott; abból egy szemernyit nem engedhet, de tovább sem mehet, mint Istennek igéje engedi. Nem az ő dicsősége a fontos, hanem az evangeliomi igazság diadala. Ezért kész a vallástétel bármilyen nemére: vitára, harcra, szenvedésre, halálra. Nem tétovázik, mint a sikerszomjazók a válságos percekben; előre néz és előre halad, mint a szántó, aki az eke szarvát fogja, mert tudja, hogy Isten művének eszköze és Isten nem hagyja el. Bátor ő hivalkodás és kevélység nélkül, alázatos meghunyászkodás nélkül. „Az ő bátorsága nem dac, nem puszta ellenzegülés, mely a béres szolgák sajátsága; nem a ragadozó tigrisé, amelyet éhség szül és kegyetlen, de a nagyobb erő elől eloson; nem az elkeseredéséi, amelyet kétségbeesés hajt, —