Raffay Sándor: Életformáló erő. Budapest 1937.

egyedül csak a reformációra. Nem hánytorgatjuk fel a multak szenvedéseit, nem szedjük rovásra a jelen hántásait, nem teregetjük ki lelkünk sebeit, hanem minden figyelmünket egyedül és kizárólag csak a reformációra, erre a szent örökségre irányítjuk, hogy tisztán lássuk, mit örököltünk apáinktól és mit tartozunk örökségül hagyni gyermekeinkre. Ezt az örökséget egyetlen szóban is összefoglalhatjuk és ez a szó: Evangélium. Mert a reformáció az evangéliumot helyezte vissza vezérlő helyére. A reformáció az evangéliumot adta visszaí ismét az emberiségnek. A reformáció az evangéliumot tette a világ világosságává. A reformáció nem akart semmi mást, mint visszaadni az evangéliumot a Krisztusban hívők seregének. Mert a reforátorok felismerték, hogy milyen nagy igazság van Pál apostolnak ama mondásában, hogy az evangélium Istennek mindeneket átformáló és mindent jóra vezérlő ereje. Erő, amely korokat dönt és korokat támaszt. Erő, amely multakat temet és jövendőket indít. Ez az evangélium világformáló erő volt akkor is, amikor az Úr Jézus Krisztus ajkán és szívén át a világba lépett. A keresztyénség történelmi szükségszerűségét Pál apostol a nála megszokott csodálatos világossággal a következőkben állapítja meg: „Az emberek az igazságot hamisságban fogják le. Mivel, hogy ismerték az Istent és mégsem dicsőítették őt, mint Istent. Nem is adtak neki hálát, hanem okoskodásaikban haszonta4