Raffay Sándor: Életformáló erő. Budapest 1937.

Ma ismét történelmi alakulás sodrában élünk. Világfordulat hullámai hömpölyögnek át rajtunk. Bennünk és körülöttünk multak halnak, jövendők születnek. Alkotó és romboló erők egész tábora viaskodik a világ uralmáért. Melyik lesz a győző, melyik lesz a legyőzött; ez attól függ, hogy milyen erős ez a nemzedék; milyen erős hitben, jellemben és erkölcsben; milyen emelkedett az életfelfogása; milyen világos a bölcsessége és milyen kemény a józansága és a megállása? A kor és az ember elválaszthatatlan összefüggésben él együtt. Emberek alakítják a kort, — korok alakítják az embert! A korszakok határvonalait nem történelmi dátumok jelzik csupán, hanem nemzedékek élete és lelke, amelyben annak a korszaknak az egész szelleme visszatükröződik. Ez a kor pedig, amelyben mi most élünk, nehéz válságok kora. Testvértiprás és testvérkeresés együtt él a nemzetek lelkében. Itt a népeket és a nemzeteket szövetségre édesgetik, amott egymás ellen uszítják. Itt a szellemi együttműködés szálait szövögetik, amott a fajgyűlölet lángját lobogtatják. Itt életet oltó fegyverek millióiba ölik az emberek minden buzgóságát és minden képességét, amott pedig életmentő szérumok feltalálásáért hoznak nehéz életáldozatokat. Itt templomokat építenek, amott templomodat rombolnak. Itt kenyértelen, éhező emberek ezrei ajkáról száll az ég felé és a megértő emberek felé a sóhajos fohász a mindennapi kenyérért, amott pedig a nyerészkedés telhetetlensége tengerbe ereszti, vagy tűz martalékává 11