Wiczián Dezső: Az újabb Luther-kutatás főbb irányai és eredményei (Sopron, 1936)

ienni, hogy reformátori teológiája nem más, mint a domonkosrendűek által mindig megvetett s eretneknek minősített occamizmusnak legvégső következménye.

1

1) Ez a beállítás arra indította Hollt, hogy már Luther legkorábbi fennmaradt feljegyzéseiben, ahol ő már a reformátori ismeret kibontakozását véli felfedezni, kétségbevonja az occamizmus pozitív jelentőségét.

1

2) Vele szemben Scheel Luthert erfurti tanulmányainak idejében határozottan occamistának mondja.

1

3) Egyébként fontos, hogy Luther az occamizmust az Erfurtban uralkodó «gabrielizmus», vagyis a Biel Gábor által képviselt formájában sajátította el. De Scheelnek részletes vizsgálatai ellenére is hiányzik még egy olyan monográfia, amely Luthernak Bielhez s általában az occamizmushoz való viszonyát a részletekbe menően tisztázná. Egy katolikus szerző, Feckes, Biel Gábor megigazulási tanításáról írt tanulmányában csak röviden érinti ennek Lutherra való hatását, de azért hangsúlyozza, hogy a Biel-féle occamizmus Luther megigazulási tanára, különösen az acceptatio, és non-imputatio fogalmai révén pozitív hatással volt.

1

4) Bizonyos, hogy Luther megigazulási tanának fogalmait az occamizmus segítségével alkotta meg, sőt talán még fontosabb az érintkezés az ezt feltételező istenfogalom terén. Az occamizmus voluntarizmusa, amely Isten lényegét mint abszolút akaratot fogja fel, kétségtelenül erősen befolyásolta Luther istenfogalmának kialakulását, luilöiiösg

n a predej

ztinádjó

^

n

ndnl

aj^jík hangsjÁJLyü.zásában.

1

5) DeTjüfEéFlnégsem az occamizmlïsïïorknndulô egyenesvrmalú fejlődés révén lett reformátorrá, hanem jórészt a vele való szembefordulással, még ha az occamizmus terminológiájából elég sok kifejezést meg is tartott, de természetesen ezeket is gyakran egészen más értelemben. Sokat vitatott kérdés Luthernak a misztikához való viszonya. Itt elsősorban Tauler jön tekintetbe. Luthernak az ő prédikációihoz írt lapszéli jegyzetei a Luthertól fennmaradt legrégibb írásbeli emlékek közé tartoznak. Azután az ismeretlen frankfurti lovag, akinek könyvét Luther «Ein Deutsch Theologia» címen kétszer is kiadta. Továbbá Clairvauxi Bernát, sőt az Ál-Areopagita iratainak, s így az úju) Denifle Heinrich S.: Luther und Luthertum in der ersten Entwicklung. I. kötet 3 részben (1904—1906), II. köt. Weiss A. M. kiadásában (1909). l

ä) Holl: Luther, 49., 123. 1. 1

3) Scheel Otto: Martin Luther. Vom Katholizismus zur Reformation. II. köt. (3—4. kiad. 1930) 139., 181., 459. stb. 1. 1

4) Feckes C.: Die Rechtfertigungslehre des Gabriel Biel (1925), különösen 140—144. 1. 1

5) Jó összefoglaló áttekintést nyújt idevonatkozólag Seeberg Reinhold: Die religiösen Grundgedanken des jungen Luther und ihr Verhältnis zu dem Ockamismus und der deutschen Mystik (Greifswalder Stud. z. Lutherforschung 6. sz. 1931.).