Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
V. A TANÍTVÁNYOK.
E levél más szempontból becses és jellemző. Nevezetes tanulság belőle elsősorban az, hogy egy előkelő magyar úr, aki a reformációt üldöző Ferdinánd királynak bizalmi embere, Wittenbergbe küld ki valakit, mégpedig magához Lutherhez, és ettől vár felvilágosítást vallási kérdésekben, még olyanban is, amelyre nézve tőle eltérő véleményen van. Iránta való tiszteletét ajándék küldésével is kifejezi. 242 ) Nevezetes továbbá az, hogy éppen az úrvacsora felől kérdezősködik tőle, mégpedig Zwingli álláspontjáról. Magyarországon az 1530-as évektől fogva jelentkezett a svájci reformáció hatása; egyelőre elszigetelten; eleinte — legalább is sokak szemében — az anabaptizmussal öszszekeveredve mutatkozott. 243 ) Hogyan történhetett tehát, hogy Révay Ferenc már 1538-ban magáévá teszi az úgynevezett szakramentárius tanítást? E kérdésre így felelhetünk: Révay bizonyára humanista indításokból elfordult a római vallástól, kritika alá vetette, és jóllehet valószínűleg nem mutatta ezt az elfordulást, igyekezett magévá tenni az egyre terjedő reformáció felfogását a keresztyénségről. Alig hihető, hogy őt az üdvösség helyes útjának kérdése szorongatta, mert különben elsősorban arról tárgyalt volna az üdvözülés evangéliomi tanításának hatalmas megújítójával. Ha ez irányban keresett volna tájékozást, akkor inkább lett volna kénytelen nyíltan színt vallani a vallási álláspont dolgában. Kikeresett tehát egyet a reformáció által felszínre vetett sok kérdés közül, és mintegy azt gondolta, eleget tesz kora kívánságának, ha e pontra nézve mutat buzgó érdeklődést a vallás terén. S az, hogy éppen az úrvacsora kérdését szemelte ki erre a célra, korántsem történt véletlenül. E tekintetben Ozorai Imre könyve rejt magában figyelmeztetést, mert azt látjuk belőle, hogy magyar földön is egy ilyen nagy szellemű reformátor főleg a misében látta a római keresztyénség romlott voltát. A mise egyébként is állandó tárgya a reformációi kritikának. Érthető tehát, hogy Révay is éppen a mise-oltáriszentség-úrvacsora ügyet vette elő: tisztába akart jönni felőle, miként kell vélekednie róla. Tárgyválasztásában aztán része lehetett annak a vitatkozásnak is, amely a lutheri és helvét felfogásúak közt immár egy évtizede folyt. Ilyen meggondolással pedig mindjárt az is érthetővé válik, hogy miért helyezkedett Révay a helvétek álláspontjára, jóllehet 1538 előtt hazánkban a nevesebb reformátorok valamennyien a wittenbergi egyházjavítás szellemében működtek. Ezt Zwingli tanításának racionalizmusa magyarázza. Révay bizonnyal lelkében hordozta a humanista, mégpedig az erasmusi szelle242 ) E 12, 15: Gratias ago pro misso munusculo. 243 1 S. Szabó cikkei, kül. Theol. Szemle 1931. 293.
