Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
Hogy itt sajátságosan vallási gondolkozás jutott kifejezésre, mutatja Luthernek egy az Assertio előtt kiadott írása is: Az új Eck-féle bullákról és hazugságokról (1520) . 27 ) „Azt, hogy én a törökök ellen való hadakozást elvetem mindaddig, míg előbb magunk kegyesekké nem leszünk, és aztán istenfélelemmel nem indulunk ellenük, senki sem magyarázza rosszra, csakis Eck doctor." 28 ) Továbbá, a latin Assertio idézett részére kívánni sem lehet világosabb értelmezést, mint amilyent a könyv párjában a megfelelő helyen találunk. 1521 elején ugyanis Luther egy német nyelvű iratban is foglalkozott az átokbulla tételeinek igazolásával. 29 ) Itt a 34-ikről így ír: „Nem azért állítottam ezt a tételt, hogy a török ellen nem kell harcolni, ahogyan a szentséges eretnekítő, a pápa rámfogja, hanem hogy nekünk előbb meg kell javulnunk és Istent ki kell engesztelnünk . .. Mert hogy mit jelent egy haragos Isten alatt harcolni, mégha megérdemelt ellenségek ellen is, eléggé mutatják nékünk az Ótestamentom történetei.. . Isten nem törődik kereszttel, búcsúval, harccal, ő igaz életet akar." 30 ) Ha még mélyebben tekintünk Luther és ellenfelei felfogásába, akkor ezen a ponton is meglátjuk a köztük való ellentét igazi alapját. A török ellen való hadviselés motívuma más a pápa híveinél és más Luthernél. Amazok éppen azért buzdítanak a török ellen harcra, hogy nemes cselekedetekre indítsák a keresztyéneket, s így jó cselekedetek által üdvösségre segítsék őket. Tehát voltaképen Luther ellenfeleinél sem hiányzik az a gondolat, hogy bűnösök, de Isten kiengesztelésének művébe szerintük beletartozik a hitetlenek ellen való harc, vagy ennek pénzzel segítése. Luther viszont azt tartja — még ha nem említi is, — hogy 27 ) Von den neuen Eckischen Bullen und Lügen. W 6, (576) 579. L. Művei 2, (239) 263. — Az Assertio-beli nyilatkozatot azért tárgyaltam előbb, hogy önmagában vizsgáljam értelmét, mert a későbbi polémiában az ellenfelek főleg rá hivatkoznak. A most idézett nyilatkozat a következővel együtt kiesett a vitából. 28 ) W 6, 584, 18: Das ich widder die Turcken kriegen vorwirff, bisz das wir vorhyn frum werden, und darnach mit gotis furcht an sie tzihen, sol mir niemant ubel auszlegen, den D. Eck, dem kein lieb noch lust zur warheit ym hertzen ist. 2B ) Grund und Ursaob aller Artikel D. Martin Luthers, so durch römische Bulle unrechtlich verdammt sind. 1521. W 7, (299) 308. 30 ) W 7, 443, 19: Nu hab ich dyssen Artickel nitt alszo gesetzt, das wydder den Turcken nit zu streitten sey, wie der heylyge ketzermecher der Bapst myr alhie aufflegt, szondernn wyr Sölten zuvor unsz bessernn und eynen gnedygen got machen ... denn was unter eynem ungnedygen got streytten sey auch wydder die vordienten feyndt, weyssen unsz wol die historien des alten Testaments . . . Got fragt nit nach kreutzen, Ablasz, streitten. Er wil ein gut leben haben. — Vö. E 1, 333. Lásd a 16 ) j-ben.
