Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
IV. A TÖRÖK-KÉRDÉS.
vükön e szokás belekerült a magyar irodalomba is, és azóta egészen napjainkig megmaradt. Azonban ezen a ponton is előre elhárítjuk annak a kérdésnek a vizsgálatát, hogy vájjon a reformáció mozgalma milyen hatással volt a világtörténelem alakulására. Ismeretes, hogy különösen a mohácsi csata keltett különböző nézeteket arról, hogy a török vész miért sújtja az emberiséget. Az egyik oldalról a „pápás" vallás ellen emelkedik a vád, hogy mivel elnyomta az evangéliumot, Isten haragját vonta a világra. A másik oldal az „új hit" tanítóit okolja a rettenetes büntetés felidézéséért. 2 ) Ez a naiv történetszemlélet annyira magán viseli az egyoldalúság és szubjektivitás gyarlóságait, hogy ma már legfeljebb csak kíváncsi vizsgálódásunk tárgya lehet, de nem történelmi előadás alapja. Komoly kutatás tárgya legfeljebb még az lehetne, vájjon a reformáció — egyéb tényezők mellett — nem volt-e szintén oka az európai államok gyenge ellenállásának a törökkel szemben. Kétségtelen, hogy a kortársak is sok tekintetben vádolták a reformációt a védő erők gyengítésével. Érdekes példa erre Ferdinánd, akkor még osztrák főherceg levele a mohácsi csata hónapjából; szerinte a „lutheri szekta" fokozza a helyzet rosszabbodását. 3 ) De e történelmi probléma vizsgálata nem tartozik e tanulmány körébe. Luther műve ugyanis nem azonosítható teljesen azzal, amit a történelem a reformáció fejezete alatt szokott tárgyalni. Egyenesen Luther szándéka ellen volt, hogy a keresztyénség evangéliomi megújítását összekapcsolják a politikával. Amikor tehát most Luther és Magyarország kapcsolatát vizsgáljuk, nem szükséges tárgyalnunk például azt, hogy a lutheri egyházjavítást országaikban megengedő német fejedelmek miképpen viselkedtek a török háborúk dolgában, mert magatartásuk nincsen belső összefüggésben vallási álláspontjukkal. De igenis vizsgálnunk kell, hogy Luther nyilatkozatai és iratai a török-ügyben igazán befolyásolták-e hazánk sorsát. Ez a kérdés ugyanis közvetlenül kapcsolatos Luther személyével. Az eddigi adatok szerint Pázmány Péter volt irodalmunkban az első, aki Luthert azzal vádolta, hogy irataival hatalmasan ártott hazánknak. 4 ) Luther szerint „bűn a törökkel viaskodni; és szinte annyi, mintha Isten ellen 2 ) Thienemann i. c. 2kk. 3 ) Magyar történelmi okmánytár, a brússeli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. I. kt. Pest 1857. 38kk. 1526. aug. 15-ről Speierből Margit főhercegnőhöz. *) Pl. Monoszlai András Apológia c. Nagyszombatban 1588. megjelent műve (RMK I. 224.) tudomásom szerint, bár L. minden „bűnét" előveszi, a török-ügyet nem említi.
