Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
III .A KIRÁLYI UDVAR ÉS ORSZÁGGYŰLÉS.
gálója lett a Habsburg-ház politikájának, s ehhez képest lehetőleg tartózkodott minden olyan viselkedéstől, amely családja katolikusságának tisztaságán foltot ejthetett volna. Mindössze annyi mutatkozott nála, hogy nem tűrte tartományában az inquisitiot, 105 ) a császári eretneküldöző rendeletek végrehajtásában mérsékletet tanúsított, ami miatt a római kúria a császárnál be is vádolta, hogy titokban kedvez a lutheránusoknak. 106 ) Luther mindenesetre később is kedvezően nyilatkozott róla asztali beszélgetései során. 107 ) Míg tehát a lutheri reformációt őszintén soha sem tette magáévá, addig viszont Erasmushoz való vonzalma élte végéig megmaradt. Ennek szelleme nem kívánt tőle nyilt színvallást, nem gátolta testvéreinek való szolgálatát, nem követelte tőle a hatalmas római pápaságggal való szembefordulást, de mindamellett megadta neki a tudatot, hogy kezében az evangéliummal a közönséges nép közül kiválva az igazi „keresztyén bölcseség" híve. Ez magyarázza, hogy bár érdekes szerep jutott neki a reformáció magyarországi terjedésének történetében, mégis az ő környezetéből emelkedik ki a katolikus vallás megújhodásának nagy alakja: Oláh Miklós. 3. Luther és Ferdinánd. Már előbb szóba került, hogy Ferdinánd korán és határozottan állást foglalt Luther művével szemben. Nemcsak, hogy elzárkózott tőle, hanem uralkodásának egész ideje alatt minden lehető módon küzdött ellene. E változatlan magatartása legalább részleges magyarázatát adja annak, hogy miért volt róla Luthernek nagyon is kedvezőtlen véleménye. Leveleiben és asztali beszélgetéseiben gyakran szóbahozta. Egyszer ugyan azt mondta róla, 105 ) Juste i. m. 149. Payr, Mária íi. m. 19. — Ellenkező előadás Sacher-Masochnal i. m. 93. loa ) Loesche, Fürstinnen i. m. 19. Vö. ETE 3, 388. 393. io7J -yy -pR jj^ 6136: Regina Maria, caesaris soror, dicebatur permittere praedioationem euangel'ii in Gend, Antorff et in sua aula per tres carmelitas. Cum Louanienses supplicassent, ne illas novas sectas proveheret, ipsa respondit legatis, ut praedioatores suos octiduo audürent, deinde de ipsorum doctrina iudicarent, aut convincerent aut approbarent. Quo aud'ito legati abierunt murmurando Martinum Lutheruin esse indoctum. Ipsa respondit: Si ipse unus indoctus est, per multos doctos facilius confutari poterit. — L. még W TR 5, 6150. III. 3. Fraknói Vilmos, A magyar országgyűlések története I. Ferdinánd király alatt. Bp (é. n.) passim. — Zsilinszky Mihály, A magyar országgyűlések vallásügyi tárgvalásai a reformatiotól kezdve. I. Bp 1880. 23—105.
