Sólyom Jenő: Luther és Magyarország. A reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig. Budapest 1933. (A Luther Társaság kiadványai. Új sorozat XII. Luther-tanulmányok II.)
I. BEVEZETÉS.
függetlenül a római katolikusság szelleme maga is biztosította annak lehetőségét, hogy Luther és a magyarországiak megértsék egymást. 21 ) Érdekes megfigyelés az is, hogy a XVI. századi reformáció elterjedésének vagy legalább is megkísérlésének köre pontosan egybeesik a római katoiikusság területével. Feltűnő jelenség, hogy Erdély keleti határához igen gyorsan elér a reformáció mozgalma és ott tartósan megmarad, de tovább már nem jut és az orthodox népek között otthonra nem talál. Ennek lehetne ugyan azt a magyarázatot is adni, hogy a reformáció eredetében is a nyugati keresztyénségre vonatkozott, tehát csak annak határain belül érvényesülhetett. Oka azonban sokkal inkább az volt, hogy az orthodox keresztyénekben hiányzott az összetartozás érzete, a nyugati keresztyénség ellenben a népek közötti érintkezést, az egymással való törődést tudatosan ápolta. 4. Magyarország sajátos helyzete. A keresztyénség egyetemességének tudatán kívül hazánkban egy másik tudat is érvényesült. Magyarországban nem volt ismeretlen az a képzet, hogy a római pápa nélkül is lehet keresztyénség. S ha talán ez a képzet nem volt is világosan a nemzet tudatában, a tudat alatt ott szunnyadt, hogy alkalmas viszonyok között előlépjen és a gondolkodás menetébe beleilleszkedjék. Ezt egyrészt Magyarország múltjának egyes mozzanatai, másrészt sajátos viszonyai okozták. Megint vissza kell térnünk a keresztyén vallás felvételének körülményeihez. Kezdetben Kelet felöl épp úgy történtek kísérletek a magyarok térítésére, mint Nyugat felől, és bár a keletiek munkája csak szórványos és múló jelentőségű volt, mégis egymás mellé került a latin és a görög szertartású keresztyénség. 22 ) Ezt a különbséget katolikus 21 ) Vö. A. v. Harnack, Martin Luther und die Grundlegung der Reformation. Berlin 1917. 6. I. 4. Balics Lajos, A római katholikus egyház története Magyarországban. I. Bp 1885. 472kk. — Haller József — Karácsonyi János, Történelmi hazugságok. Bp 1890. 730kk: A keleti egyház hívei voltak-e először a magyarok? — Érdujhelyi Menyhért, Magyarországi gör. katholikusok a mohácsi vész előtt. Kath. Sz. 1897. 28. — Gerő János, A cseh husziták Magyarországon. Besztercebánya 1910. — Obál Béla, Az egyház és a városok a reformáció előtt. Eperjes 1914. — Karácsonyi János, Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Nagyvárad 1915. — Tóth-Szabó Pál, A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Bp 1917. 145kk, 332kk. — Thienemann Tivadar, Városi élet a magyar középkorban. Minerva 1923. 41kk. — Karácsonyi J., A görögkatholikus magyarok eredete. Bp 1924. — Hóman Bálint (és Szekfű Gyula), Magyar történet I—II. 22 ) Hóman i. m. I. 168kk.
